Mekkora kockázatot érdemes vállalni a TBSZ-nél? A kockázat és a hozam kapcsolata

A tartós befektetési számlára, azaz a TBSZ-re sokan úgy gondolnak, mint egy kedvező befektetési termékre, mely megfelelően hosszú időtávon adómentességet biztosít az elért hozamra. A TBSZ azonban önmagában nem termel hozamot, azt a rajta elhelyezett befektetések teszik, melyek nem feltétlenül kockázatmentesek. Hiszen kerülhetnek bele nemcsak lekötött bankbetétek vagy állampapírok, hanem részvények, kötvények, ETF-ek, melyeknél az elérhető hozam magasabb, de a kockázatuk mértéke is nagyobb lehet.

A TBSZ egyik legfontosabb előnye az adózás: a feltételek teljesülése esetén az ötéves lekötési időszak végén a számlán elért hozam adómentessé válhat. A hozam azonban nem garantált, mert a TBSZ csak egy számlaszerződés, amelyen sokféle befektetési eszköz tartható. Hogy ezek közül melyiket választod, az meghatározza, hogy melyik szolgáltatónál milyen lehetőségek érhetők el, és hogy mekkora kockázatot akarsz vagy tudsz vállalni.

A TBSZ-re ezért érdemes úgy tekinteni, mint egy „dobozra”, melybe különböző befektetéseket helyezhetsz el. A TBSZ értékpapírszámlán többek között részvény, kötvény vagy befektetési jegy tartható, míg a betéti számláján lekötött betét is, így nagyon eltérő kockázatot hordozó eszközökből lehet összeállítani a megtakarítást.

A lényeg, hogy a TBSZ önmagában nem határozza meg a befektetéssel járó kockázat mértékét, az a befektetési stratégiádon múlik. Amit ugyanakkor a hozam kapcsán nem árt észben tartani, az az, hogy az adómentesség akkor ér a legtöbbet, ha van mit adóztatni: azaz a befektetéseidnek számottevő a hozama. Ez pedig nem érhető el bizonyos kockázat vállalása nélkül.

A kockázat a veszteség lehetőségét jelenti. A pénzügyi kockázatnak többféle típusa van, befektetőként ezekkel a kockázatokkal számolhatsz:

Az előbbiek alapján látható, hogy nehéz teljesen kockázatmentes befektetést elérni. Hiszen, még ha “biztonságos” befektetésre törekszel, és nem vállalsz piaci kockázatot, akkor is felmerülhet az inflációs kockázat, például bankbetéteknél, állampapíroknál. Ilyenkor, ha a hozam tartósan az infláció alatt marad, akkor a pénzed veszít az értékéből.

Egy kockázatosabb befektetéssel járó nagyobb bizonytalanságért a befektetők valamiféle ellenszolgáltatást várnak, ami alapvetően magasabb hozamot jelent. Hiszen senki nem fog például egy bizonytalan jövőjű, kockázatos részvénybe fektetni, ha pontosan ugyanazt a hozamot elérheti egy gyakorlatilag kockázatmentes állampapírral is.

A magasabb potenciális hozam az úgynevezett kockázati prémium. A piac ezzel a prémiummal jutalmazza a befektetőt azért, mert vállalja a bizonytalanságot és az esetleges veszteséget is.

A nagyobb kockázat magasabb hozampotenciált jelent, azaz nagyobb növekedési lehetőséget egy alacsonyabb kockázatú eszközhöz képest, de nem garantálja a magasabb hozamot. A nagyobb lehetséges hozam ugyanis nem jelenti azt, hogy a magas kockázatú befektetés mindenképpen magasabb hozamot fog termelni. Hiszen a kockázat lényege az, hogy a hozam bizonytalan.

Aki magas kockázatú eszközbe fektet, az elfogadja azt is, hogy a befektetése értéke jelentősen csökkenhet.

A várható hozam megítélése kapcsán felmerülhetnek problémák, torzítások. Ezek közé tartozik, ha valaki az elmúlt évek hozamai alapján választ befektetést. Tehát, ha például egy befektetési eszköz az elmúlt 3 évben évi 25 százalékot hozott, akkor a befektető azt feltételezheti, hogy ez a jövőben is így marad.

Ez azonban nem így működik, a kiugróan jó teljesítményt gyakran gyengébb időszakok követhetik. A múltbeli hozamokat az adott időszak piaci körülményei határozták meg, ezek a körülmények pedig a jövőben változhatnak. Emiatt a múltbéli hozam kizárólag azt mutatja meg, mi történt korábban, de garanciát nem jelent a jövőre nézve.

Ilyen szempontból az sem mindegy, hogy milyen időszakot vizsgálsz. Egy befektetés egyéves időtávon teljesíthet kiemelkedően, miközben több éves időszakot tekintve már jóval gyengébb lehet az eredménye. A gyakorlatban egyébként sokszor előfordul, hogy egy alap vagy részvény éppen egy nagy emelkedés után kerül a befektetők figyelmének középpontjába, akik akkor bevásárolnak belőle, de ezt hamarosan korrekció követi.

Ezért a múltbeli hozam csak egyetlen szempont egy befektetési eszköz kiválasztásakor, ami mellett figyelembe kell venned a kockázatot, az időtávot, az árat, a likviditást, és hogy tudod-e a befektetést megfelelően diverzifikálni.

A diverzifikáció leegyszerűsítve azt jelenti, hogy nem egyetlen befektetésbe helyezed el a megtakarításodat, hanem több, lehetőleg egymással nem együtt mozgó eszközbe. Hiszen, ha egyetlen vállalat részvényeibe fekteted a pénzed, akkor a befektetésed teljes egészében az adott cég teljesítményétől függ. Ha valamilyen tényező miatt bekövetkezik egy komolyabb árfolyamesés, akkor a megtakarításod jelentős részét ezzel elbukod.

De az ilyen egyedi kockázaton túl arra is érdemes figyelni, hogy a befektetési portfóliódban ne csak egyetlen régió vagy szektor legyen, mert ezáltal továbbra is erősen kitett vagy egy iparági visszaesésnek vagy egy adott piacot érintő változásnak. De persze egy kellően széles diverzifikáció sem védi meg minden piaci megrázkódtatástól a befektetésed: a kilengést ugyan csökkenti, de a piaci kockázatot teljesen nem szünteti meg.

A diverzifikáció mellett az időtáv szintén fontos kockázatkezelő eszköz. Egy hosszabb időtávú befektetés több lehetőséget biztosíthat a piaci visszaesések átvészelésére, mint egy rövidebb időtáv.

A TBSZ esetében az 1 gyűjtőév és a 3-5 lekötési év ugyan alapvetően közép-, illetve hosszú távú befektetést jelent, de itt is felmerül a kérdés, hogy mekkora veszteséget tudsz elviselni akkor, ha éppen a tervezett felhasználás – tehát az 5 éves időszak vége felé – következik be egy nagyobb piaci visszaesés. Ha az a fontos számodra, hogy az 5. év végén biztosan ott legyen számodra egy adott összeg, mert mondjuk lakásvásárlást tervezel, akkor nem a hozam lesz az elsődleges szempont.

Ha fixen 5 év múlva fel akarod használni a teljes megtakarításod, az nagyobb kockázatvállalást jelent, mint ha van időd kivárni akár 10 évet is a befektetéseddel, és akkor eladni, amikor nagyobb hozamot tudsz vele realizálni. A befektetés kockázatát érdemes a tervezett időtávhoz igazítani, és a lejárat közeledtével a kockázatos eszközökből fokozatosan kiszállni a megfelelő áron, és biztonságosabb befektetésre váltani.

Ami a TBSZ-ek esetében gyakorlati kérdésként merül fel, hogy mi van abban az esetben, ha épp a lejáratkor van veszteségben a befektetésed. Például 5 millió forintot helyezel el egy TBSZ-en, majd egy részvényalapot vagy részvény ETF-et vásárolsz, ami 5 év múlva esetleg már csak 4 millió forintot ér. Milyen lehetőségeid vannak ilyenkor?

5 év letelte után realizálhatod az elszenvedett veszteséget, ugyanakkor ezt nem kötelező megtenned. Amennyiben a befektetett összegre nincs feltétlenül szükséged, akkor a TBSZ-en lévő eszközök egy nyilatkozat megtételével egyszerűen áthelyezhetők egy új TBSZ-re, vagy áthelyezhetők egy normál értékpapírszámlára is. Ezáltal várhatsz a pénzzé tétellel – vagy kevésbé kockázatos befektetésbe forgatással – egészen addig, amíg a befektetés pozitívba nem fordul.

A befektetők esetén felmerülő két fontos fogalom a kockázat kapcsán: a kockázattűrő képesség és kockázatvállalási hajlandóság, ami nem ugyanazt jelenti.

Valaki tehát lehet nagyon magabiztos és mondhatja azt, hogy hajlandó nagy kockázatot vállalni – azaz magas a kockázatvállalási hajlandósága –, ugyanakkor, ha a megtakarítása az egyetlen tartaléka, amire rövid időn belül szüksége is lehet, akkor a kockázattűrő képessége az objektív okok miatt valójában alacsony.

És persze a fordítottja is létezik: amikor valaki magas jövedelemmel és komoly megtakarításokkal rendelkezik, mégis megremeg a keze egy 10-20 százalékos árfolyamcsökkenés láttán, és esetleg elhamarkodott döntést hoz.

A vállalható kockázat mértékét az alacsonyabb szinten álló érték határozza meg a befektető esetében, akinek ennek figyelembe vételével kell befektetési eszközt választani. Ez TBSZ esetén lehet akár lekötött betét, részvény, kötvény, befektetési alap, ETF stb. De melyiknek, mekkora a kockázata?

A részvény, kötvény, befektetési alap és az ETF meglehetősen eltérő jellegű befektetések, melyeknek kockázati szintje sem azonos.

A részvény egy vállalatban fennálló tulajdonosi részesedés, melynek hozama az árfolyamból és az osztalékból áll, a kockázata magas, különösen akkor, ha a befektető csak néhány vállalat részvényébe teszi a megtakarítását.

A kötvény (állampapír) egy hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, vagyis a befektető pénzt ad kölcsön a kibocsátónak. Ezért cserébe a kibocsátó kamatot ad, és lejáratkor visszafizeti a tőkét. Kockázata lényegesen alacsonyabb, mint egy részvényé, de nem teljesen kockázatmentes. A fő kockázat itt a kibocsátó fizetőképessége és az infláció, illetve lejárat előtti eladásnál a kamatkockázat is megjelenik. A magasabb hozamot kínáló, gyengébb hitelminősítésű kötvények kockázata számottevő lehet, míg például a magyar állampapíroknál a kibocsátói kockázat alacsony, de felmerül az inflációs (vásárlóerő) kockázat.

A befektetési alap egy olyan konstrukció, amely több befektető pénzét közösen kezeli, és a tőlük összegyűjtött tőkét különböző eszközökbe fektetheti. Önmagában nem határoz meg kockázati szintet, hiszen a kockázat az alaptól függ, ami lehet pénzpiaci (alacsony), kötvény-, vegyes vagy részvényalap (magas).

Hasonló a helyzet az ETF-eknél is, melyek tőzsdén kereskedett befektetési alapok és jellemzően valamilyen indexet követnek. Kockázati szintjük eltérő a követett indextől is függően.

A befektetési eszközök kockázatát nem a besorolásuk határozza meg, hanem, hogy milyen eszközök vannak mögöttük. Habár egy állampapír általában alacsony kockázatúnak tekinthető, míg egy részvény magas kockázatúnak, ugyanakkor általánosságban a befektetési alap vagy az ETF mint típus, nem jelent kockázati besorolást.

Emellett nem árt figyelembe venni, hogy nemcsak a befektetés kockázata változó, hanem a költsége is, de utóbbival fixen számolhatsz. Ez nemcsak a TBSZ számlavezetési díját (itt tudod összehasonlítani) jelenti, ami sok esetben néhány feltétel teljesítését követően elkerülhető, hanem a befektetésed saját költségét (pl. alapkezelési díj, az ETF-nél a teljes költségmutató), és esetlegesen a devizaváltás költségét. Egy drága befektetéssel így akár el is bukhatod a TBSZ nyújtotta adóelőnyt.

Az előbbiekből látható, hogy egy TBSZ bármilyen befektetői stratégiával használható, annak mindössze az adómentes keretét teremti meg.

Egy óvatos befektető elsősorban a tőkéjét próbálja megőrizni (megmenteni az értékvesztéstől) és nem a lehető legnagyobb hozamot keresi. A TBSZ fő haszna számára az adómentesség egy olyan befektetési portfóliónál, amelynek hozama alacsony, de kiszámítható. Nála nagyobb súlyt kapnak a rövidebb futamidejű kötvénybefektetések, és minimális – már ha egyáltalán megjelenik – a részvénykitettség. Ez a stratégia azoknak való, akik számára a TBSZ 5 éves időtávja meghatározó korlát, tehát 5 év múlva szükségük lesz a pénzre, és nem tudnának kezelni egy komolyabb értékingadozást.

Egy kiegyensúlyozott stratégiát követő befektető már szeretne számottevő hozamot is elérni a befektetésével, azaz gyarapítani a megtakarítását. Ennek érdekében közel azonos részvény-kötvény arányt tarthat fenn, és erősen diverzifikál, akár részvényeket tartó alapok, ETF-ek révén. A lényeg ennél a stratégiánál, hogy a kockázatosabb és a mérsékeltebb kockázatú eszközök kiegyensúlyozzák egymást: a részvény a növekedést, a kötvény a stabilitást adja. Ha veszteséget is szenved el egyes részvényeken, annak mérsékelt a hatása. Elsősorban közepes időtávú befektetésre ideális azok számára, akik elfogadnak egy mérsékelt árfolyam-ingadozást. Ugyanakkor figyelniük kell arra, hogy ha a részvényeik jól teljesítenek, akkor a súlyuk ne nőjön túl nagyra a portfólióban.

A magasabb kockázatot vállaló befektetők hosszabb időtávban gondolkodnak, céljuk a vagyonuk maximális gyarapítása, rendelkeznek pénzügyi tartalékokkal és biztos jövedelemmel, így el tudják viselni a befektetésük értékének nagyobb mértékű ingadozását is. A TBSZ adómentességével is ők nyerhetnek a legtöbbet, ha sikerül magas hozamot elérniük. Nekik a TBSZ 5 éves lejárta után nem feltétlenül van szükségük a befektetésre, addig tudják tartani az eszközeiket, amíg az megfelelő hozamot nem termel. Portfóliójukban nagy arányban jelennek meg a részvények vagy a részvénypiaci ETF-ek, ami magasabb hozampotenciált és egyben kockázatot jelent.

A megfelelő stratégia kiválasztásához először azt kell meghatározni, hogy mikor lesz szükséged a befektetett pénzre, mekkora veszteséget tudsz pénzügyileg és pszichésen elviselni, majd ennek megfelelően válaszd ki a befektetési eszközöket. Az egyes TBSZ-ajánlatokat kalkulátorunkkal itt tudod összehasonlítani!