ETF-ek TBSZ-en: mit érdemes tudni, mielőtt belevágsz?

Az ETF-ek választéka rendkívül széles, hogy közülük melyiket választod, az attól függ, hogy milyen hozamot célzol meg, ezzel összefüggésben milyen piaci kockázatot vállalsz, és hogy milyen időtávban gondolkodsz a befektetésnél. A TBSZ-ek ehhez kínálnak egy kedvező adózási keretet.

Az ETF – az exchange-traded fund kifejezés rövidítése – a tőzsdén kereskedett befektetési alapok elnevezése. Működésük lényege, hogy a befektetők pénzét egy alap összegyűjti, majd meghatározott befektetési eszközökbe fekteti. A befektetők az alapbeli részesedésükért cserébe befektetési jegyeket kapnak, melyekkel a részvényekhez hasonlóan a tőzsdén tudnak kereskedni.

Az ETF abban különbözik az egyedi részvényektől, hogy több száz vagy akár több ezer vállalat részvényeit tarthatja a kosarában. Az ETF-ek jelentős része valamely tőzsdeindex teljesítményét követi le, de léteznek bizonyos iparágakra összpontosító és kötvény ETF-ek is.

Az előnye ezért elsősorban az, hogy nem kell különféle részvények vásárlásával diverzifikálni a befektetési portfóliódat, mert az alap ezt megteszi helyetted. A befektetési jegyek birtokában pedig részesedsz az alap teljes portfóliójának teljesítményéből.

Az ETF-ek árfolyama a kereskedés során folyamatosan változik a befektetéseinek értéke (nettó eszközérték) alapján. Bár a kereskedés a tőzsdén zajlik, piaci ár jellemzően közel marad az alapban lévő eszközök nettó eszközértékéhez. Átmeneti eltérés azonban lehetséges, mértékét a piaci körülmények és az ETF likviditása befolyásolja.

Annak ellenére, hogy az ETF-ekben benne van a szélesebb diverzifikáció lehetősége, nem kockázatmentesek, hiszen az általuk követett index vagy iparág jelentős veszteségeket szenvedhet el, így a befektetési jegyek értéke is ennek megfelelően eshet.

A hozamot az árfolyam növekedése mellett az osztalékok vagy kamatok adhatják, de a devizaárfolyamok alakulása is befolyásolja, amiből aztán le kell vonni a befektetés költségeit.

Az ETF-ek többnyire passzív jellegük miatt olcsóbbak az aktívan kezelt alapoknál, de nem költségmentesek: számolnod kell a folyó költségekkel, a vételi és eladási árfolyam közötti különbözettel (spread), a szolgáltató jutalékával, és adott esetben a deviza-átváltás költségével.

TBSZ esetében fontos tudni, hogy nem minden ETF érhető el minden szolgáltató TBSZ-én. Hogy melyiknél pontosan milyen befektetési eszköz érhető el, itt megtalálod.

Az indexkövető ETF-ek célja, hogy egy meghatározott index teljesítményét lekövessék. Ilyen index lehet például az amerikai nagyvállalatokat tartalmazó S&P 500, a fejlett piacok részvényeit követő MSCI World, vagy egy adott országhoz, ágazathoz kapcsolódó mutató.

Az indexkövetés jellemzően passzív befektetési stratégiát feltételez, és az alap nem felülteljesíteni próbálja a piacot egyedi részvénybefektetésekkel, hanem a kiválasztott index részvényeibe befektetve követi azt. Ha a követett index emelkedik, az ETF árfolyama is nő, ha pedig esik, akkor az ETF értéke is csökken. Egy indexkövető ETF tehát egyáltalán nem kockázatmentes, viszont működési költsége alacsonyabb egy aktívan kezelt alapénál.

Az indexkövető ETF-ek kapcsán technikai részlet, de érdemes tudni, hogy az úgynevezett fizikai replikációjú alapok ténylegesen megvásárolják a részvényeket (vagy azok reprezentatív mintáját), míg a szintetikus (swap-alapú) ETF-ek egy banki partnerrel kötött származtatott ügylettel biztosítják az index hozamát. Utóbbi hatékonyabb lehet bizonyos piacokon, de plusz partnerkockázatot jelenthet.

A fizikai és a szintetikus replikáció közül azonban csak a módszer alapján nem feltétlenül érdemes választani, mivel nem lehet az egyiket biztonságosabbnak tekinteni, mint a másikat. A döntés előtt meg kell vizsgálni számos tényezőt, így az alap költségeit, követési eltérését, a szintetikus konstrukciónál a partnerkockázat kezelését és a biztosítékokat, fizikai ETF-eknél pedig az esetleges értékpapír-kölcsönzés feltételeit is.

Egy indexkövető ETF elsősorban annak lehet jó befektetés, aki nem akar egyedi részvényekből portfóliót összeállítani, melyekkel a piaci átlagot túlteljesítheti, hanem elfogadja, hogy befektetésének értéke a piac egészével együtt mozog. A befektetés jellemzően hosszú távú, és sok esetben legalább 7–10 éves időtávban érdemes gondolkodni.

Egy ETF lehet egyetlen országra vagy ágazatra koncentráló befektetés, vagy szélesebb, nemzetközi kitettséget biztosító alap.

Egy adott országot követő ETF például lehetővé teszi, hogy egy meghatározott gazdaság teljesítményéből részesedjen a befektető, az iparági ETF-ek pedig olyan területeken kínálnak befektetési lehetőséget, mint például a technológia, az egészségügy vagy a pénzügyi szektor. Vagyis, ha valamilyen részterületben komoly növekedési potenciált látsz, akkor egy ETF befektetési jegyeinek megvásárlásával részesülhetsz ebből. Egy ilyen egyedi piacra, illetve ágazatra összpontosító ETF inkább kiegészítő befektetésként lehet indokolt azok számára, akik vállalják a koncentráció miatt megnövekedett kockázatot.

A globális részvény-ETF-ek ezzel szemben diverzifikátabbak, hiszen több ország és ágazat vállalataiba fektetnek, melynek előnye, hogy egyetlen ország vagy vállalat visszaesése kisebb súllyal jelenik meg a teljes portfólió teljesítményében. A kockázat ebből adódóan mérsékeltebb, azonban teljesen nem szűnik meg, hiszen a különböző részvénypiacok egyszerre is eshetnek. Emellett nem árt tudni, hogy a piaci kapitalizáció alapján súlyozott indexekben a nagyobb vállalatok és országok nagyobb arányban szerepelnek, vagyis például az amerikai piac gyengélkedése egy globális ETF teljesítményét is magával ránthatja.

Utóbbi kapcsán lényeges, hogy a különböző globális ETF-ek nem pontosan ugyanazokat az országokat és vállalatokat tartalmazzák, illetve nem azonos arányban. Így a teljesítményük is eltérő, ezért mindig ellenőrizni kell, hogy az elképzeléseidnek megfelelő-e egy adott globális ETF összetétele.

A részvény-ETF vállalatok részvényei, a kötvény-ETF államok vagy vállalatok kötvényeit tartja, így kockázatuk és a hozamuk forrása eltér.

A részvény-ETF-ek esetében a hozam a részvényárfolyamok emelkedéséből és az osztalékokból származik, amit meghatároz többek között a cégek nyeresége és értékelésük. Egy széles globális részvény-ETF csökkenti az egyes cégekhez kötődő kockázatot, de a teljes részvénypiac visszaesésének továbbra is ki van téve.

Részvény-ETF-eknél többéves, akár 7–10 éves vagy annál hosszabb időtávban kell a befektetőnek gondolkodnia, hogy ne kelljen egy kedvezőtlen piaci időszakban eladnia az ETF-et. Emiatt azok számára, akik az 5 éves lekötési idő lejártát követően mindenképpen fel szeretnék használni a TBSZ-megtakarításukat, kockázatos lehet ez az irány.

Egy kötvény-ETF – a kötvények futamidejétől függően – általában kiegyensúlyozottabbá teheti a teljes befektetési portfóliódat. Ugyanakkor a kötvények sem kockázatmentesek: a hosszú futamidejű kötvény-ETF-ek árfolyama a kamatok emelkedésekor jelentős mértékben eshet. Emellett számolni kell a hitelkockázattal, vagyis, amikor az adós nem fizet, valamint megjelenhet az inflációs kockázat és devizakockázat is náluk.

A hozamot a kamat és az árfolyam adja, általában kisebb a hozampotenciálja, mint egy részvény ETF-nek. A kötvény-ETF nem egyetlen kötvény megvásárlását jelent, hiszen a lejáratok miatt folyamatosan cserélődnek a kosárban az értékpapírok, így nincs olyan időpont sem, amikor a befektető automatikusan visszakapná az eredetileg befektetett összeget.

Az, hogy osztalékfizető vagy visszaforgató egy ETF, alapvető különbséget jelent az ETF-eknél. Az osztalékfizető ETF kifizeti a befektetőnek az alap által felosztott jövedelmet. A visszaforgató ETF viszont az alapban tartja és újra befekteti az osztalékot, emiatt árfolyama gyorsabban emelkedhet.

Az osztalékfizető ETF annak lehet jó választás, aki a kifizetett összeget más befektetésre használná fel a TBSZ-ében, míg a visszaforgató ETF annak megfelelő, aki nem akar a kapott osztaléknak mindig új befektetési célpontot keresni. Az újrabefektetések számának csökkentése ráadásul költség szempontjából is előnyös.

Az eltérő kifizetési megoldásuk a kockázatuk mértékére nincs befolyással. Ugyanígy a hozam mértékét sem változtatja meg: attól, hogy az egyik rendszeresen kifizeti az osztalékot vagy a kamatot, az még nem valami plusz hozamot jelent, hiszen a visszaforgatónál is ugyanúgy megjelenik, csak beépül az árfolyamba.

TBSZ esetében arra kell figyelni, hogy osztalékfizető ETF-nél a kifizetett osztalék vagy kamat ne álljon a számlán anélkül, hogy befektetésre nem kerülne (kivenni az egész befektetés adókedvezményének elveszítése nélkül nem lehet, kivéve a 3. év végén). Ilyen szempontból a visszaforgató ETF előnyösebb lehet azok számára, akik nem akarnak a kapott osztalék újrabefektetésével foglalkozni. Hiszen a kifizetett osztalék újrabefektetésének idő- és költségigénye van, utóbbi a kisebb összegeknél az arányaiban nagyobb jutalék miatt sem kedvező.

Ezen túl figyelembe kell venni, hogy

A külföldi ETF-eknél a devizakockázatnak több szintje is létezik:

Tehát például egy globális részvény-ETF-et euróban vásárolsz meg, miközben a kosár jelentős része amerikai vállalatok részvényeiből áll, ugyanakkor neked végül forintra kell átváltanod a befektetett pénzt. Fontos azonban, hogy ha egy amerikai cégeket tartalmazó ETF-et euróban vásárolsz meg a német tőzsdén, a devizakockázatod alapvetően a dollár és a forint árfolyamától függ, nem az eurótól. A lényeg azonban, hogy mindez hatással van a hozamra, így az erősödő forint csökkenti a hozamot, míg a gyengülő növeli.

A devizakockázat mérséklésére léteznek devizafedezett, azaz hedged ETF-ek is, melyek azonban a kockázatot teljes mértékben nem szüntetik meg. Emellett fontos, hogy a számlavezető szolgáltató hogyan kezeli a devizát, mekkora költséggel váltja. A forint és a külföldi deviza közötti átváltás költségét a számlavezető szolgáltatók eltérően árazzák (árfolyamrés, díj), és ez a költség minden vételnél és eladásnál jelentkezik.

Habár egy indexkövető ETF működési költsége általában alacsony, mégis sok olyan költség terheli a befektetést, ami mind csökkenti a hozam mértékét. A legfontosabb költségek, melyekkel számolnod kell:

A költségek jelentős mértékben csökkenthetik az elért hozamot, emellett pedig a TBSZ idő előtti feltörésénél még a befektetés hozamát terhelő személyi jövedelemadóval (15 vagy 3 év után 10 százalék) és 2025. január 1-jétől kötött vagy újrakötött TBSZ esetén szochóval (13 vagy 3 év után 8 százalék) is számolnod kell.

Gyakori tévhit, hogy egy ETF-fel a befektetés diverzifikálttá tehető, így ellenáll a nagy veszteségeknek. Az természetesen igaz, hogy általában – ha nem is minden esetben – kisebb a kockázata egy ETF-nek, mint egy-egy cég részvényeinek, de attól, hogy ETF-ben sokféle értékpapír található, mégis erős kitettsége lehet egy országot vagy ágazatot tekintve.

Ráadásul egy válság idején a különböző eszközök egyszerre eshetnek, tehát a diverzifikáció az egyedi kockázatot ugyan csökkenti, de a piaci kockázatot nem: egy teljes piaci visszaesés, a kamatkörnyezet változása vagy a devizapiaci mozgások hatását egy globális ETF vagy több ETF esetén is meg fogja szenvedni a befektető.

Diverzifikáció szempontjából érdemes vizsgálni: