Trendvonal: így ismerd fel és használd tőzsdei elemzéshez!

A trendvonal a technikai elemzés egyik alapvető eszköze. Egy olyan egyenes vonal, amit az árfolyamdiagram kiemelkedő pontjaira (csúcsok, illetve mélypontok) illesztve rajzolnak fel. Az így meghúzott trendvonal segít a piaci mozgások irányának, trendjének meghatározásában, és a piaci trendekkel kapcsolatos kereskedési döntések meghozatalában.

A kereskedők a trendvonal alapján próbálnak következtetni a jövőbeli árfolyammozgások irányára. A trendvonal áttörése az árfolyammozgás irányának megváltozását jelzi.

Főként a kereskedés megkezdése és a pozíció felvétele előtt érdemes használni, a piac irányának meghatározására. Megmutatja, hogy emelkedő, csökkenő vagy oldalazó a piac mozgása. Technikai elemzési eszközként segíthet a vételi vagy eladási pontok beazonosításában is, erre a célra ugyanakkor önmagában alkalmazva félrevezető lehet, ezért más indiátorokkal együtt célszerű használni.

A trendvonal három típusát különböztetik meg. Attól függően, hogy milyen irányban halad az adott eszköz árfolyama, beszélhetünk emelkedő, csökkenő és vízszintes (oldalazó) trendvonalról.

Az emelkedő trendvonalat az egyre magasabban elhelyezkedő árfolyam minimumok (aljak) összekötésével rajzolják meg, és azt jelzi, hogy az árfolyam felfelé halad. Az emelkedő irányú trendvonal az eszköz árának további emelkedését vetíti előre.

Emelkedő trendben a trendvonal támaszként működik a technikai elemzés során, ami “tartja” az árfolyamot. Tartós letörése az emelkedő trend végét jelzi.

Csökkenő trendvonalat jelöl ki az árfolyamgrafikon egyre alacsonyabban elhelyezkedő maximumértékeire (csúcsaira) illeszkedő, lefelé tartó vonal. Az árfolyam tartósabb ereszkedését vetíti előre.

Csökkenő trend esetén a trendvonal ellenállásként funkcionál, vagyis olyan árfolyamszinteket jelöl, ami fölé nehezen kerül az árfolyam. Áttörése a csökkenő trend végét jelzi.

A vízszintes trendvonal az eszközárfolyam stabilitásáról árulkodik. Olyankor beszélhetünk róla, ha árfolyamgrafikonon nem jelölhetők ki kiugró csúcspontok és jelentősebb mélypontok, aljak sem.

Az így meghúzott, vízszintes trendvonal oldalazó piaci mozgást és trendnélküli kereskedést jelez, vagyis olyan egyensúlyi helyzetet, ahol a vevők és az eladók tranzakciói nagyjából azonos erővel képviseltetik magukat, emiatt az árfolyam nem tud érdemben elmozdulni sem lefelé, sem felfelé.

A trendcsatorna két, párhuzamos trendvonal által határolt zóna az árfolyamgrafikonon. Az egyik trendvonalat az árfolyamcsúcsok összekötésével, a másik vonalat pedig az árfolyam minimumokra illesztve kapjuk meg. A trendcsatorna is lehet emelkedő, csökkenő vagy vízszintes.

Az árfolyam gyakran egy ilyen meghatározott sávban mozog, ahol a két trendvonal támaszként, illetve ellenállásként működik. A trendek azonosítása mellett segít megállapítani, hogy az eszköz ára mekkora kilengéseket mutat egy adott időszakban.

Egy trendvonal meghúzásához legalább két pontot kell összekötni az árfolyamgrafikonon. Minél több kitüntetett árfolyampont (maximum vagy minimum érték) illeszkedik a vonalra, annál erősebb az adott trend.

A trendvonal megrajzolásánál a vonal kövesse a piaci mozgásokat, ne pedig fordítva, azaz nem szabad “rákényszeríteni” a grafikonra, mert ebben az esetben önmagát vezetheti félre a kereskedő.

Alkalmazásánál fontos konzisztensnek lenni, azaz a trendvonalakkal minden esetben azonos időtávon és idősíkon dolgozz.

A tendvonal amellett, hogy viszonylag egyszerűen alkalmazható technikai elemzési eszköz, sokoldalúsága miatt is kedvelt a kereskedők körében.

Legfőbb erénye, hogy alkalmas piac és az árfolyammozgások irányának, valamint erősségének megállapítására és előrejelzésére. Különösen más indikátorokkal együtt alkalmazva megerősíti az árfolyammozgások irányát. Ilyen társ- vagy kiegészítő mutatók lehetnek például a különböző mozgóátlagok, melyek segítenek kiszűrni a kiugró értékekből adódó torzításokat.

Az erős, kettőnél több árfolyampontra illeszkedő trendvonalak támaszokat és ellenállásokat jelölnek ki a grafikonon, melyek az árfolyam emelkedésének, illetve csökkenésének korlátait jelzik.

A támasz- és ellenállási szintek azonosítása pedig segít meghatározni a befektetők és kereskedők számára a pozícióba lépés és a kilépés pontjait, azokat a minimális illetve maximális árfolyamszinteket, ahol az árfolyammozgás irányának változása várható.

Bár egyszerűsége miatt előszeretettel használják a technikai elemzést alkalmazó kereskedők, a trendvonalak alkalmazása is körültekintést igényel.

Nem célravezető például minden árfolyamcsúcsra vagy mélypontra trendvonalat húzni, mivel ez félrevezető lehet, és elmoshatja a képet az árfolyammozgás tényleges trendjéről.

Ugyan a trendek azonosításában értékes segítséget nyújtanak, az új áradatok és a különböző kereskedők eltérő értelmezései miatt a trendvonalak rendszeres kiigazításokra szorulnak.

Gyakori hiba az is, hogy a kereskedő túl rövid időtáv alapján próbál következtetni a hosszú távú trendre. Ennek kiküszöbölése érdekében érdemes konzisztensen, ugyanazon az időtávon vizsgálni a grafikont, és más mutatókkal, például a hosszabb időtávra visszatekintő mozgóátlagokkal kiegészíteni az elemzést.