Technikai elemzés: az árfolyamok mozgásának előrejelzése

A technikai elemzés egy olyan tőzsdei stratégia, ami a befektetési eszközök árfolyamának jövőbeni mozgásának előrejelzésére szolgál. Ehhez a múltbeli kereskedési adatokat, valamint az aktuális piaci hangulatot hívja segítségül.

A technikai elemzés nem igényli a vállalatok pénzügyi mutatóinak, fundamentumainak vizsgálatát, fő eszközei az árfolyam grafikonok, mozgóátlagok, trendek, alakzatok, valamint a támaszok és ellenállások. Ez az eszköztár segít a vételi és eladási pontok meghatározásában.

A technikai elemzés alternatívája, illetve kiegészítője a fundamentális elemzés, ami a vállalat pénzügyi kimutatásainak és mérlegének vizsgálatán alapul. A technikai elemzés inkább rövid távú kereskedési döntések meghozatalában, a fundamentális elemzés a hosszabb távra szóló befektetések kiválasztásában segít.

A technikai elemzés a historikus kereskedési adatok alapján próbálja előre jelezni a részvények jövőbeli mozgását. Ennek során grafikonokat, korábbi árfolyam-mozgásokat, trendeket, mozgóátlagokat, különböző technikai alakzatokat és indikátorokat használnak a kereskedők.

A várható árfolyammozgásokat alapvetően három típusú grafikon elemzése alapján próbálják kikövetkeztetni a kereskedők:

A vonaldiagram az árfolyammozgások egyszerű ábrázolására használt diagramtípus. A hosszú távú trendek megjelenítésére alkalmas leginkább. Könnyen olvasható, viszont kevés információt hordoz. A vízszintes tengely az időt, a függőleges tengely pedig az eszköztárat jelzi. A napon belüli mozgásokról nem ad információt, csak a záróárakat rögzíti.

Típusa szerint lehet lineáris vagy logaritmikus. Előbbi az ár értékeket, utóbbi az ár változását veszi alapul az elmozdulások megjelenítésénél.

Gyakrabban használt a technikai elemzés során az oszlopdiagram, amely több információval szolgál a vonaldiagramnál, és a záróár mellett a nyitóárat, valamint a napi minimum- és maximum értékeket is feltünteti.

A gyertyadiagram (vagy gyertya chart, japán gyertya) az oszlopdiagramhoz hasonló ábrázolási módszer, amely több információt ad a napi árfolyammozgásról. Az adott naphoz tartozó gyertyáról leolvasható a nyitó- és záróár mellett a termék napi maximum- és minimálára is. A gyertya “testét” a nyitó- és a záróár jelöli ki, a “kanóc” pedig a napi minimum és maximum értékeket mutatja. Az emelkedéssel és a csökkenéssel záruló napokat különböző színű (jellemzően zöld és piros) gyertyatest jelöli.

A trendvonal a technikai elemzés alapvető eszköze, melynek meghatározásával a kereskedők következtethetnek a jövőbeli árfolyammozgás irányára és sebességére. A trendvonal megtörése vételi vagy eladási jelzésként is szolgál a kereskedők számára.

Az árfolyammozgás iránya szerint három trendet különböztetnek meg:

A trendek meghatározásában és kijelölésében a mozgóátlagok is segítenek, melyek egy meghatározott időszakra számolják ki az aktuális napi záróár és az azt megelőző értékek átlagolásával.

A támasz és az ellenállás alapvető elemei a technikai elemzésnek. Olyan árfolyamszinteket jelölnek, ahol az árfolyammozgás iránya, vagyis a piac változik.

A támasz az a szint, ahol egy eszköz árának csökkenése megáll, az ellenállás pedig az a szint, ahol az emelkedés megtorpan. Mindkét esetben olyan árfolyampontok, ahol a vevők és az eladók egyensúlyba kerülnek, azaz a kereslet és a kínálat kiegyenlítődik. A kereskedők számára azért is rendkívül hasznosak, mert vételi, illetve eladási jelzést adnak.

Az árfolyam emelkedésének vagy esésének végét jelezhetik, ezáltal kulcsfontosságúak a technikai elemzés és a kereskedés során. A különböző gyertya alakzatok és összetettebb formációk elemeit is a támaszok és ellenállások adják.

A korábbi mélypontok és csúcsok általában fontos támasz, illetve ellenállási szinteket jelölnek ki. A kereskedőket a potenciális szintek megtalálásában a fibonacci indikátor is segíti, azáltal, hogy megmutatja, mennyivel csökken egy értékpapír ára, mielőtt folytatná a trended.

A fontosabb fibonacci szintek a 38,2, az 50 és a 61,8 százalékos visszatérési szintek.

A meghatározó trendvonalak és a hosszabb távú, mint az 50, 100 vagy 200 napos mozgóátlag ugyancsak tipikus ellenállási vagy támasz szintként működnek. A kerek árfolyamszintek pedig gyakran pszichológiai témasz vagy ellenállás szintként működnek.

A technikai elemzés eszköztára bőséges. Az árfolyammozgások előrejelzésének legfontosabb indikátorai közül a mozgóátlagok, az RSI, az MACD és a Boellinger szalagok ismerete különösen hasznos a kereskedők számára.

A mozgóátlagok olyan kereskedési indikátorok, amiket egy adott nap záróárának és az azt megelőző meghatározott számú kereskedési napok záróárának átlagolásával kapunk.

A mozgóátlag segít az emelkedő vagy csökkenő trendek azonosításában, de eladási vagy vételi jelzést is adhatnak. Ha egy részvény ára az X napos mozgóátlag alá kerül, az eladási jelként szolgálhat, vagy vételi jelzésként, ha a mozgóátlag fölé emelkedik az árfolyam. Mindezek mellett a mozgóátlagok támasz és ellenállási szinteket is kijelölhetnek.

A leggyakrabban használt mozgóátlagok az 50, 10 és 200 napos mozgóátlagok. Típusa szerint lehet egyszerű mozgóátlag (SMA), amely az adott időintervallum minden elemének azonos súlyt ad a számítás során. Ez hosszabb távú elemzésnél problémát jelenthet, mivel a régebbi több hetes vagy hónapos értékek már kevésbé relevánsak az előrejelezhető mozgás szempontjából.

Ezt küszöböli ki az exponenciális mozgóátlag (EMA) súlyozott mozgóátlag (WMA) melyek az újabb értékeket nagyobb súllyal veszik figyelembe, mint a régebbi adatpontokat.

Az RSI (relatív erősség index) a legnépszerűbb technikai indikátorok közé tartozik, egy eszköz túladott vagy túlvett szintjeinek meghatározásában segít.

Kiszámításához egy meghatározott időszak alatt az emelkedő napokon az árfolyamnövekedés, illetve a csökkenő napokon a csökkenés átlagos méretét veszik alapul. Értéke 0-tól 100-ig terjedhet. A 30 körüli RSI alulvettséget, és így vételi jelzést ad, míg a 70-es vagy e fölötti érték túlvettségre utal, eladási jelzést küldve a kereskedőnek.

Az RSI mozgása gyakorlatilag azonnal leköveti a piaci árfolyamok mozgását, ebből adódóan gyakran ad téves jelzést. Ezért érdemes más techikai indikátorokkal együtt alkalmazni.

A mozgóátlag konvergencia/divergencia (MACD) egy technikai indikátor, amely az árfolyamtrendek és a trendfordulók azonosításában, a trend lendületének mérésében és a vételi vagy eladási pontok azonosításában segíti a befektetőket. Az MACD egy trendkövető momentumindikátor, amely egy értékpapír árfolyamának két exponenciális mozgóátlaga (EMA) közötti kapcsolatot mutatja. Ha az MACD indikátor vonala 0 felett van, az emelkedő trendet jelent, ilyenkor long pozíciót érdemes felvenni. A 0 alatti MACD csökkenő trendet és eladási jelzést ad.

A piaci volatilitás mértékének jelzésére, valamint az árfolyam kitörések azonosítására használt indikátorok a Bollinger szalagok. Párban, a mozgóátlagtól lefelé és felette helyezkednek el, nagyobb piaci ingadozások esetén terjeszkednek, a volatilitás csökkenésekor pedig feszülnek. A Bollinger szalagok tágulása nagyobb árfolyam-elmozdulást jelez előre valamelyik irányba. Az irányt a mozgóátlag trendje jelöli ki.

A technikai elemzés összetettebb segédeszközei közé tartoznak a gyertya alakzatok és a különböző formációk, amiket az árfolyammozgások rajzolnak ki. A trendek és a trendfordulók azonosítása mellett vételi vagy eladási jelzéseket is adnak a kereskedés során. A legismertebb technikai alakzatok közé tartozik a fej-váll, a füles csésze, a zászló, valamint az ék alakzatok.

A fej és váll alakzat egy gyakori technikai formáció, amit egy aktuális árfolyamtrend fordulásának azonosítására használnak. Az alakzat három csúcsból áll. A középső, legmagasabb csúcsból, amit fejnek neveznek, és két hasonló magasságú oldalsó csúcsból, „vállakból”.

A formáció kialakulása során a részvény árfolyama csúcsra emelkedik (bal váll), majd visszacsúszik egy korábbi támasz szintre, ahonnan újult erővel ismét csúcsot dönt az árfolyam (fej), majd ismét visszacsúszik a korábbi támaszra, ahonnan az előző váll szintig emelkedik vissza (jobb váll). Az ilyen alakzat jellemzően egy emelkedő trend végét jelzi a kereskedők számára.

A füles csésze egy trendkövető alakzat, ami emelkedő (bikapiaci) trendben alakul ki, és a beszállási pont azonosítására használják a kereskedés során.

A formáció egy U vagy félkör alakú árfolyamivből, a “csészéből” és egy ahhoz kapcsolódó, lefelé hajló “fülből” áll. A csésze kirajzolódása előtt felfelé tartó trendben halad az árfolyam amit árfolyamesés majd felívelés követ, jellemzően a korábban elért magaslatig, ez rajzolja ki a csészét. A csésze felívelő részéről ismét korrekció következik, ez a fül alakzat. A rövidebb lefelé tartó trendből jellemzően felfelé tör ki a kurzus, jelentősebb árfolyamemelkedést eredményezve.

Létezik fordított füles csésze alakzat is, ami csökkenő (medvepiaci) trendben rajzolódik ki, és annak folytatását jelzi, ezáltal eladási jelzést küld a kereskedőknek.

A zászló az egyik legmegbízhatóbb technikai alakzat, ami az aktuális trend folytatását jelzi előre. Egy gyors és határozott (lefelé vagy felfelé tartó) árfolyamelmozdulással indul (zászlórúd), amit kisebb korrekció követ, ez maga a zászló. Ebben a konszolidációs szakaszban szűk csatornában mozog az árfolyam, ahonnan rend szerint a zászlórúddal megegyező irányban lép ki a kurzus, folytatva az általa korábban kijelölt utat.

Az ék a zászlóval ellentétben gyenge megbízhatóságú, ám ennek ellenére gyakran használt alakzat. Trendfordulót és a trend folytatását egyaránt jelezhetik Két típusa az emelkedő és a csökkenő ék alakzat.

A csökkenő ék esetén az árfolyam csökkenő csúcsokat és mélypontokat rajzol, miközben a két trendvonal közelít egymáshoz, a csatorna egyre inkább összeszűkül. Ha ebből a szűkülő formációból bikapiacon felfelé tör ki az árfolyam, az tenderősítő, ha pedig lefelé, az trendfordulós jelzést ad. Medvepiacon pedig épp ellenkezőleg, a lefelé történő kitörés trenderősítő, a felfelé irányuló mozgás pedig trendfordulót vetít előre.

Az emelkedő ék ugyancsak szűkülő alakzatot rajzol, de a csúcsok és a mélypontok itt emelkednek. Medvepiacon történő letörés esetén erősíti a trendet, ha pedig felfelé lép ki belőle az árfolyam, akkor trendfordulót jelez. Bikapiacon vételi jelzést ad, ha felfelé tör ki az árfolyam, és eladási jelzést küld, amennyiben lefelé lép ki a kurzus.

A technikai elemzés elsősorban a rövid távú kereskedéshez nyújt segítséget az árfolyamok hullámzását meglovagolni kívánó befektetőknek, de természetesen a hosszú távú befektetési stratégiáknál is hasznosítható.

A technika megfelelően alkalmazva segíthet az árfolyammozgások irányának meghatározásában és a trendek felismerésében, a piaci hangulat változásának előrejelzésében. A befektetők számára kijelölheti az optimális belépési és kiszállási pontokat, amikhez a stop loss és a take profit megbízások beállíthatóak. A technikai elemzés emellett segíti a pozíciók menedzselését is.

Bár a technikai elemzés hatékony segédeszköz lehet a felkészült tőzsdézők kezében, önmagában nem garantálja a befektetés sikerét. Érdemes ezért körültekintő kockázatkezelést alkalmazni a kereskedés során, és adott esetben a vállalat pénzügyi mutatóin alapuló fundamentális elemzéssel kombinálni a technikai analízist.