Állampapír, kötvény, befektetési alap, ETF, deviza, részvény: mi férhet bele a TBSZ-be?

Sok befektető csak a számlanyitás után szembesül azzal, hogy nem minden szolgáltatónál azonos termékkör érhető el TBSZ-en. Ezért, mielőtt TBSZ-t nyitsz, mindenképpen ellenőrizd, hogy a céljaidnak megfelelő befektetés elérhető-e a kiszemelt szolgáltatónál.

Ebben segítséget nyújt a BiztosDöntés TBSZ-kalkulátora, amellyel könnyen összehasonlíthatod, hogy melyik szolgáltató milyen befektetéseket kínál, és az egyéb paramétereket, többek között a költségeket is mérlegelve kiválaszthatod a számodra megfelelőt.

Egy teljes befektetési palettát kínáló szolgáltató esetén a már korábban tárgyalt ETF-ek és részvények mellett általában elérhetők az állampapírok, különböző kötvények és befektetési alapok is. De milyen jellemzőik vannak, és mit kínálnak a befektetőknek ezek a befektetési lehetőségek?

A magyar állampapír a magyar állam által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír. Állampapír vásárlásával lényegében pénzt adsz kölcsön az államnak, mely ezért kamatot fizet, illetve a lejáratkor visszafizeti a tőkét. Többek között fix, változó és inflációhoz kötött kamatozású konstrukciókkal találkozhatsz a magyar állampapírok között.

Ide tartozik például a Prémium Magyar Állampapír (PMÁP), a Bónusz Magyar Állampapír (BMÁP) vagy a FixMÁP. Léteznek ezek mellett diszkont kincstárjegyek és euróban denominált lakossági papírok is. A kínálat és a kamatfeltételek folyamatosan változnak, így a mindig aktuális hirdetményekből tudsz tájékozódni, hogy épp mi és milyen feltételekkel érhető el.

Az állampapír kockázata alacsony, mert a magyar állam fizetőképességéhez kötött. Azért nem beszélhetünk teljes kockázatmentességről, mert felmerül az inflációs kockázat, vagyis az infláció elviheti a reálhozamot. Emellett, ha a papírt lejárat előtt el kell adnod vagy visszaváltanod, megjelenik az árfolyamkockázat, mivel a kapott összeg eltérhet a névértéktől.

Az állampapírbefektetés időtávja az adott sorozat futamidejétől függ, a lakossági papírok jellemzően néhány éves megtakarításra alkalmasak. A 3-5 éves TBSZ lekötési idő miatt különösen fontos, hogy a papír lejárata és a megtakarítás tervezett felhasználása összhangban legyen, ugyanakkor, ha 5 éven belül lejár az állampapír, a pénz nem kerül ki a TBSZ-ről, így az adókedvezmény ettől még nem veszik el.

A papír hozama egyrészt a kibocsátáskor rögzített kamattól függ, ami vagy fix, vagy változó kamatozású állampapíroknál valamilyen referenciaértéket követ, például a rövid állampapírhozamokat vagy az inflációt. Másrészt attól, hogy lejáratig tartod-e a papírt.

A költségek a szolgáltatótól függően változnak. A Magyar Államkincstárnál az értékpapírszámla és az adásvétel díjmentes, bankoknál és brókereknél számlavezetési és tranzakciós díjjal is számolnod kell. TBSZ esetén a TBSZ számlavezetési díja merülhet fel költségként szolgáltatótól függően.

A forint alapú papíroknál közvetlen árfolyamkockázat nincs, a forint gyengülése azonban rontja a megtakarítás vásárlóértékét. Az euró alapú állampapíroknál azonban a forint-euró árfolyamváltozás kockázata közvetlenül jelen van.

Az állampapírnak egyetlen kibocsátója van, a magyar állam, mely alapvetően megbízható adós. Az inflációs és árfolyamkockázatot az eltérő futamidejű és kamatozású állampapírok révén lehet diverzifikálni, de a magyar állammal szembeni kibocsátói kitettség így is megmarad.

A lakossági állampapírok hozama már eleve szja- és szocho-mentes, így a TBSZ adóelőnye ennél a befektetésnél nem jelentkezik. Viszont a lekötés idő előtti megszakításakor adókötelezettség keletkezhet, vagyis az 5. év vége előtt megszüntetett TBSZ-en tartott, egyébként kamatadómentes állampapírok hozama után is felmerülhet kamatadó és szocho-fizetési kötelezettség.

Az állampapír azok számára jó választás, akik biztos és kiszámítható befektetést keresnek, ezért cserébe szerényebb hozammal is beérik. A magasabb hozamot megcélzó befektetők számára, vagy azoknak, akik a TBSZ adóelőnyét szeretnék kihasználni, nem ez az optimális befektetési eszköz.

Cégek által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok. A befektető tehát nem tulajdonrészt szerez a vállalatban, hanem hitelezőjévé válik, cserébe kamatot kap, lejáratkor pedig a befizetett tőkét.

Vállalati kötvények kockázata igen eltérő, kibocsátótól függ, de többféle kockázat is jelen van. Ide tartozik a hitelkockázat, vagyis ha a cég késve vagy egyáltalán nem fizet. Emellett felmerül a likviditási kockázat, mert egy kevésbé forgalmas kötvény eladása nem feltétlenül könnyű, így a vételi és eladási árfolyam közötti különbség nagy lehet. Végül kamatkockázattal is számolni kell, mert a piaci kamatok változása miatt ingadozhat az árfolyam.

A vállalati kötvényeket jellemzően közép és hosszú távra, a lejáratig érdemes tervezni, ami néhány évtől akár tíz évig is tarthat. A lejárat előtti eladás a likviditástól függ, ezért egy hosszabb lejáratú kötvény nem feltétlenül alkalmas arra, hogy három év múlva veszteség nélkül kiszállj belőle.

A hozam a kibocsátó hitelminősítése szerinti kockázati felártól (a kockázatosabb cégek magasabb kamatot fizetnek), az általános piaci kamatszintektől, a gazdasági környezettől függ, valamint attól, hogy a kibocsátó teljesít-e. Lejárat előtti eladásnál az aktuális piaci árfolyam is meghatározó, valamint számolni kell a költségekkel.

Költségként számlavezetési és letéti díj, vételi-eladási jutalék, illetve a vételi és eladási árfolyam közötti különbség, vagyis a spread merülhet fel. Devizában kibocsátott kötvénynél mindehhez hozzáadódik a devizaváltás költsége.

Forint alapú TBSZ-en deviza alapú kötvény esetében a devizaárfolyam közvetlenül befolyásolja az elért hozamot.

Egyedi vállalati kötvény egyáltalán nem diverzifikált, hiszen egyetlen cég fizetésképtelensége a tőke részbeni vagy teljes elvesztését okozhatja. Több kibocsátó vásárlásával javítható, de a lakossági kínálat szűk, a kötvényalapok kínálnak diverzifikáltabb megoldást.

Elsősorban arra, hogy a vállalati kötvény, illetve a kiszemelt vállalati kötvény egyáltalán elérhető-e a szolgáltatónál TBSZ-en, és mekkora a teljes tranzakció költsége. Emellett figyelni kell a kötvény lejáratára, mely hosszabb lehet, mint a TBSZ 5 éves lekötési ideje, valamint a másodpiaci likviditás is szűkös lehet, azaz nehezen adható el lejárat előtt.

Azon tapasztalt befektetők számára lehet érdekes, akik a betéteknél vagy az állampapírok egy részénél magasabb hozamlehetőséget keres és vállalja az ehhez kapcsolódó többletkockázatot, képes a kibocsátó helyzetét elemezni, de a portfóliójának csak egy részét helyezné egyetlen vállalati kötvénybe. Kevésbé megfelelő annak, aki nem tudja megítélni a kibocsátó fizetőképességét, kockázatkerülő, likviditást és egyszerűséget keres, vagy a megtakarítása nagy részét egy-két kibocsátóra tenné.

A befektetési alap egy olyan megoldás, amelynél a befektetők tőkéjét egy alapkezelő különböző eszközökbe (részvények, kötvények, ingatlanok, pénzpiaci eszközök) fekteti. A befektető az alap befektetési jegyeit vásárolhatja meg, és ezek arányában részesedik az alap eredményéből.

Az egyes befektetési alapok kockázata és várható teljesítménye jelentősen eltérhet egymástól attól függően, hogy az alap milyen eszközöket tart. Így az alacsony kockázatú pénzpiaci alapoktól a rendkívül magas kockázatú, egy iparágra koncentráló vagy földrajzi fókuszú részvényalapokig sokféle kockázati szint elérhető.

A pénzpiaci alap rövid, a kötvényalap és a vegyes alap már néhány éves, a részvényalap akár 5 évnél hosszabb időtávra megfelelő befektetés, de az időtáv az alap befektetési politikájához, kockázati profiljához és ajánlott tartási idejéhez igazodik. A TBSZ 5 éves lekötési kerete a hosszabb távú alapokhoz illik jobban.

Az alapban található befektetési eszközök teljesítményétől, az alapkezelő döntéseitől, a devizamozgásoktól és a költségektől.

A költségek között olyan tételek szerepelnek, mint az alapkezelési díj (amelyet a nettó eszközértékből vonnak folyamatosan), a vételi és visszaváltási jutalékok, a TBSZ számlavezetési díja és az esetleges devizaváltás költsége. A befektetési alapok költségeiről a Magyar Nemzeti Bank (MNB) is minden évben közöl adatokat.

A devizakockázatot a befektetési alapoknál nem kizárólag az határozza meg, milyen pénznemben lehet megvásárolni a befektetési jegyet, hanem az is, milyen eszközöket tart az alap. Ezáltal egy forintban denominált alap is lehet devizakitett, ha külföldi eszközöket tart, illetve számít, hogy az alap fedezi-e az árfolyamkockázatot.

A befektetési alapok legfontosabb előnye lehet a magas fokú diverzifikáció, de ennek mértéke alaptól függően változik. Egy egyetlen iparágra vagy országra koncentráló alap jóval kevésbé diverzifikált, mint egy széles nemzetközi részvényalap.

A szolgáltatónál ellenőrizni kell, hogy mely befektetési alapok érhetők el a TBSZ-en. Sok bank kizárólag a saját cégcsoportjához tartozó alapkezelő termékeit teszi elérhetővé. Az alap kiválasztásánál a kockázati mutató, az ajánlott tartási idő, a befektetési politika és a költségmutatók egyaránt fontosak.

A befektetési alap azok számára jó megoldás, akik széles diverzifikációt és kényelmes, professzionálisan kezelt befektetési formát keresnek, amit szakemberek kezelnek helyettük. Nem megfelelő annak a befektetőnek, aki garantált hozamot vár, nem viseli el az árfolyamveszteséget, vagy olyan időpontban akarja felhasználni a pénzét, amikor az alap árfolyama éppen kedvezőtlenül alakul. A másik oldalról azoknak sem megfelelő, akik aktívan, önállóan akarnak kereskedni részvényekkel, kötvényekkel.

A forex a devizapiacot jelenti, ahol a kereskedés során a befektető két pénznem egymáshoz viszonyított árfolyamának változását próbálja a maga előnyére kihasználni. Itt azonban nem arról van szó, amikor valaki a forintját euróra váltja, majd vissza, hanem arról, amikor a befektető egy devizapárra nyit pozíciót, általában valamilyen tőkeáttételes ügylettel.

Az egyik legmagasabb kockázatú befektetés, a tőkeáttételes kereskedés miatt a kisebb árfolyammozgások is jelentős nyereséget vagy veszteséget eredményezhetnek. A befektető a számlán elhelyezett kereskedési fedezet egészét elveszítheti. Nem véletlen, hogy az uniós szabályozás lakossági ügyfeleknél korlátozza a tőkeáttételt (a főbb devizapároknál 30-szoros a plafon) és negatív egyenleg elleni védelmet ír elő.

Jellemzően rövid távú spekulációról van szó, ami akár perceket is jelenthet. Hosszú távon a tartási költség is magas lehet. Ez nem igazán egy hagyományos, hosszú távú befektetési stratégia, ami megfelelne a TBSZ 5 éves lekötési időtávjának.

Az árfolyammozgás irányától és mértékétől, a tőkeáttételtől, a spreadtől, a költségtől és az időzítéstől. Az árfolyamokat makrogazdasági tényezők, például a kamatkülönbségek vagy a jegybanki döntések mozgatják.

Költségként jelentkezik a vételi és eladási ár közötti különbség (spread), a tranzakciós jutalék, a pozíció tartásához kapcsolódó díj, és az esetleges devizaváltás díja. Gyakori kereskedésnél ezek a költségek összeadódnak.

A forexnél a deviza maga a termék, az árfolyamkockázat tehát a kereskedési stratégia lényege. Ha a pozíció nem forintban van (például EUR/USD), a forintban számított hozamot a forint árfolyama is meghatározza.

Egyetlen devizapár kereskedése nem tekinthető diverzifikációnak. Több devizapár tartása sem feltétlenül csökkenti érdemben a kockázatot, mert azok együtt mozoghatnak.

Mivel a TBSZ elsősorban a hosszú távú, befektetési jellegű értékpapírokra célzott megoldás, ezért leginkább arra kell figyelni, hogy egyáltalán elérhető-e a szolgáltatónál, illetve hogyan és milyen feltételekkel.

A forex piac legfeljebb olyan tapasztalt, aktív befektetőnek való, aki érti a tőkeáttétel működését, és el tudja viselni a teljes befizetett összeg elvesztését. Azok számára nem alkalmas, akik hosszú távú befektetésben gondolkodnak, kiszámítható megtakarításra törekednek és nem szeretnék kockáztatni a tőkéjük elvesztését.

A szolgáltatói kínálattól függően további pénzügyi eszközök is elérhetők lehetnek TBSZ-re, például egyedi részvények, tőzsdén kereskedett alapok (ETF), pénzpiaci alapok, certifikátok, strukturált termékek, származtatott ügyletek vagy forintbetét. Az egyes elérhető befektetési termékek a BiztosDöntés TBSZ-kalkulátorával is ellenőrizhetők.

Ezeknél a termékeknél a hozamot és a kockázatot mindig a konkrét konstrukció alapján lehet vizsgálni. A költségek között általában felmerül a vételi és eladási jutalék, a spread, a számlavezetési díj, az esetleges finanszírozási költség és a devizaváltás költsége. A diverzifikáció attól függ, hogy az adott befektetés milyen mögöttes eszközökhöz vagy piacokhoz kötődik.