Átlagbér, mediánbér, nettó és bruttó bér: mit mutatnak meg a különböző adatok?

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) minden hónapban beszámol az aktuális, bérekkel kapcsolatos számokró, jövedelmi adatokróll. Az ebben megjelenő átlagfizetésre vonatkozó adatok gyakran váltanak ki értetlenkedő reakciót vagy kínos mosolyokat azokból a hírolvasókból, akik összevetik a “kézhez kapott” havi fizetésüket a statisztikában szereplő számokkal. Annak érdekében azonban, hogy ne az almát hasonlítsuk össze a körtével, érdemes tisztázni, hogy mit is jelentenek pontosan a statisztikákban és a fizetési kimutatásokon megjelenő különböző béradatok.

Egy bérekről szóló KSH közleményben egyszerre több fogalom is megjelenik: átlagkereset, mediánbér, bruttó és nettó kereset stb. A legalapvetőbb ezek közül az átlagkereset fogalma, ami a keresetek egyik legfontosabb statisztikai mutatója.

Az átlagkereset azonban csak az egyszerű matematikai átlaga egy adott hónap összes dolgozói fizetésének. Ehhez a KSH összeadja a megfigyelésbe bevont munkáltatóknál kifizetett kereseteket, majd ezt az összeget elosztja a teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozók számával.

Azt is érdemes tudni az átlagkereset kapcsán, hogy az általában a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozásoknál, a költségvetési intézményeknél és a foglalkoztatás szempontjából jelentős nonprofit szervezeteknél dolgozók adatait tartalmazza. Vagyis sok mikrovállalkozás vagy egyéni vállalkozó nem szerepel a statisztikában.

Ebben az adatban tehát egyrészt nem szerepel mindenkinek a jövedelme, ráadásul torzítják a szélsőségesen magas értékek. De amíg a bérek alsó végén viszonylag szűk a mozgástér – többek között a minimálbér miatt –, fölfelé nincs korlát, így megjelennek benne a kiugróan magas bérek is, amelyek felfelé húzzák az átlagot. Ennek eredményeként pedig megjelenik az, hogy az átlagbérnél a legtöbb ember kevesebbet keres.

Ez a torzítás jól szemléltethető egy egyszerű példával, melyben egy ötfős céget veszünk alapul. Az öt munkavállaló esetén így alakulnak a fizetések:

1. dolgozó: 400 000 Ft

2. dolgozó: 420 000 Ft

3. dolgozó: 430 000 Ft

4. dolgozó: 450 000 Ft

5. dolgozó (a vezető): 2 000 000 Ft

Az átlagot itt úgy számoljuk, hogy összeadjuk a bérjövedelmet, majd elosztjuk öttel: 3 700 000 Ft / 5 = 740 000 Ft. Ez alapján tehát az látható, hogy a cégnél az átlagkereset jóval magasabb, mint négy alkalmazott havi fizetése, 80 százalékuk esetében messze elmarad az átlagtól.

Az átlagbér tehát nem megfelelő adat arra, hogy megmutassa egy tipikus átlagdolgozó keresetét. Ugyanakkor alkalmas

Az átlagkereset tehát nem azért az alap-bérmutató, mert tökéletes adat lenne, hanem mert egyszerűen számítható és jól összehasonlítható. Emiatt a gazdasági elemzésekben, döntések alapjaként fontos szerepet játszik, ugyanakkor nem mutatja meg, hogy egy átlagos dolgozó mennyit keres. Erre a mediánbér jobban használható.

Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy egy átlagos munkavállaló körülbelül mennyit keres valójában, akkor a mediánbér az egyik legjobb mutató erre. Számítása úgy történik, hogy a bérstatisztikában szereplő munkavállalókat fizetésük alapján sorba rendezik, majd meghatározzák a középső értéket. Ennél a dolgozók 50 százaléka többet, 50 százaléka pedig kevesebbet keres.

A korábbi példa alapján a számítás így néz ki:

1. dolgozó: 400 000 Ft

2. dolgozó: 420 000 Ft

3. dolgozó: 430 000 Ft

4. dolgozó: 450 000 Ft

5. dolgozó (a vezető): 2 000 000 Ft

A sor közepén a 3. dolgozó áll 430 000 forintos fizetéssel, ami a mediánbért jelenti a 740 000 forintos átlagbérrel szemben. A medián tehát azért praktikus mutató, mert nem torzítják a szélső értékek, így pontosabban mutatja meg az átlagos munkavállaló keresetét.

Tehát, amikor arra vagyunk kíváncsiak, hogy a tipikus magyar munkavállaló mennyit keres, akkor alapvetően a mediánbért érdemes megnézni. Összefoglalva, a mediánbér azért előnyös mutató, mert:

Vagyis, míg az átlagbér elsősorban a keresetek alakulását mutatja meg, addig a mediánbér jobban érzékelteti, hogy egy átlagos munkavállaló mekkora fizetésre számíthat a hazai munkaerőpiacon. Emiatt egyébként a KSH is mindig közzéteszi már ezt az adatot az átlagkereset mellett.

A statisztikákban első helyen általában a bruttó bér szerepel, aminek oka, hogy ezek minden munkavállaló esetében jól összehasonlíthatók. A bruttó bér azonban nem azonos azzal az összeggel, amelyet a munkavállaló ténylegesen kézhez kap. Utóbbi a nettó fizetés, ami azonos bruttó bér esetében is lehet más és más, az eltérő mértékű levonások függvényében.

A bruttó bér jelentése: az az összeg, amely szerepel a munkaszerződésekben. Ez az összeg szolgál alapul a személyi jövedelemadó (szja) és a társadalombiztosítási (TB) járulék megállapításához.

Ezzel szemben a nettó bér az az összeg, amit a levonások után ténylegesen “kézhez kap” a munkavállaló, vagyis amit ténylegesen megkap akár a bankszámlájára, akár készpénzben.

Magyarországon a bruttó bérből alapesetben jelenleg két fő jogcímen von le pénzt az állam a magánszemélyek esetében:

Összesen tehát – ha a munkavállaló semmilyen adókedvezményre nem jogosult – a bruttó bérből 33,5 százalékot von le az állam, ami azt jelenti, hogy alapesetben a nettó bér a bruttó fizetésnek mintegy kétharmada.

Ugyanakkor azonos bruttó bér esetén nem feltétlenül kap azonos nettó bért két munkavállaló. Ennek oka az adó- és járulékkedvezményekben keresendő. Ilyenkor az adott munkavállaló kevesebb adót és járulékot fizet, így magasabb lesz a nettó fizetése.

Magyarországon jelenleg számos adókedvezmény érhető el, így többek között:

Mindezek miatt tehát a bruttó bér egy fix pont például egy bértárgyaláson, ugyanis a nettó bér a munkavállaló egyéni helyzetétől függően változhat.

A köznyelvben gyakran szinonimaként használják az alapbér, a munkabér, a kereset és a fizetés szavakat, holott nem ugyanazt jelentik. Ez a munkajogban, például egy munkaszerződés aláírásakor vagy a statisztikák esetében különösen fontos.

Az alapbér fogalma: az az összeg, ami a munkaszerződésedben is szerepel, és ezt akkor is megkapod, ha egyetlen perc túlórát sem teljesítettél. Az alapbér teljes munkaidős foglalkoztatás esetén nem lehet kevesebb, mint a törvényben meghatározott minimálbér, illetve a munkakörtől függően a garantált bérminimum.

A munkabér egy olyan gyűjtőfogalom, mely magában foglalja az alapbért és minden olyan pénzbeli juttatást, amely a munkavállalót a munkaviszonya alapján megilleti. Ide tartoznak:

A kereset pedig egy statisztikai fogalom, amely a munkavállaló adott időszakban megszerzett teljes bruttó munkajövedelmét jelenti. A KSH szerint ebbe beletartozik az alapbér, a pótlékok, a túlóra díja, a prémium, a jutalmak, valamint minden rendszeres és nem rendszeres pénzbeli juttatás a munkavégzésért cserébe.

A KSH az utóbbit, mégpedig a bruttó keresetet méri, vagyis a hivatalos számokban benne van az összes prémium, a túlórapénz, az éjszakai pótlék, az év végi jutalmak és egyéb egyszeri kifizetések is. Ha tehát a KSH szerint az átlagkereset bruttó 600 ezer forint, akkor az nem azt jelenti, hogy ekkora összeg szerepel átlagosan a munkaszerződésekben alapbérként. Így a szerződésekben szereplő alapbérek átlaga jellemzően alacsonyabb ennél.

Amit még fontos tudni, hogy nem minden munkáltatói juttatás számít bele a keresetbe. A munkavállalók ugyanis nemcsak bérként kaphatnak juttatásokat a munkáltatójuktól, hanem béren kívüli juttatásként is. Ide tartoznak az olyan cafeteriaelemek, mint a SZÉP-kártya vagy más támogatások. Ezek azonban nem részei a keresetnek, mivel nem a munkavégzésért járó bérként jelennek meg, hanem külön juttatásnak számítanak.

Ezért amikor a KSH átlagkeresetről vagy mediánkeresetről közöl adatot, abban a pénzben kifizetett bérjellegű elemek szerepelnek, például az alapbér, a pótlékok, a prémiumok vagy a jutalmak, de a cafeteria nem.

Összefoglalva:

Magyarországon az állam törvényben szabályozza azt a legkisebb munkabért, amit egy munkáltatónak kötelezően ki kell fizetnie a dolgozóinak. Ez a rendszer kétszintű.

A legalsó szintje a minimálbér, mely a kötelezően kifizetendő legkisebb munkabér minden teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló számára (részmunkaidőnél arányosan csökken), függetlenül attól, hogy milyen végzettséggel rendelkezik, vagy milyen iparágban dolgozik. A minimálbér összegét a kormány határozza meg jogszabályban minden évben a munkaadók és a munkavállalók képviselőivel történt egyeztetések során.

A második szint a garantált bérminimum, amit abban az esetben kell minimum alapbérként megkapnia egy munkavállalónak, ha az adott feladat elvégzéséhez legalább középfokú iskolai végzettség vagy szakképzettség szükséges.

Fontos: a garantált bérminimum tehát nem automatikusan azoknak jár, akiknek érettségijük vagy valamilyen szakképesítésük van, hanem a döntő szempont itt az, hogy az adott munkakör betöltéséhez előírják-e ezt a végzettséget vagy képesítést.

Amikor a hírekben arról van szó, hogy egy bizonyos százalékkal nőttek a fizetések, az nem azt jelenti, hogy ennyivel többet vásárolhatnak az emberek a kereseteikből. A keresetek vásárlóerejének változását a reálbér-változás mutatja, ami figyelembe veszi az infláció alakulását is.

Itt tehát három fogalom jelenik meg:

Vagyis, ha egy év alatt 8 százalékkal emelkedik a fizetésed, de ezen időszak alatt 5 százalékos az infláció, vagyis az árak emelkedése, akkor a fizetésed nagyjából 3 százalékkal nőtt csak, azaz ennyivel tudsz többet vásárolni a pénzedből. (Ugyanakkor pontos számítás szerint ezt nem kivonással, hanem osztással számolják. A képlet: bérindex / árindex = reálbérindex, vagyis: 1,08 / 1,05 = 1,02857. Tehát mintegy 2,86 százalékos a reálbérnövekedés mértéke.)

Az is előfordul, hogy a keresetek növekedése kisebb egy évben, mint az infláció, ilyenkor kevesebb terméket vagy szolgáltatást tudnak az emberek vásárolni. A reálbér alakulása tehát jól mutatja, hogy a keresetek vásárlóereje miként alakult.