Tőzsdeindex – Mit jelent és hogyan működik?

A tőzsdeindex egy adott részvénypiac teljesítményét mérő mutató, amely meghatározott részvények árfolyamváltozását követi. A részvényindex egy földrajzi régió, ágazat vagy a piac egy-egy szegmensének részvényeit tartalmazza, és az árfolyamán keresztül megmutatja a teljesítményét. A tőzsdeindex fontos gazdasági indikátor is, amit a befektetők és a gazdasági elemzők egyaránt kiemelten figyelnek.

A részvényindexek mérhetővé teszik a tőzsdei teljesítményt, a hozamok alakulását, megmutatják a gazdaság trendjeit, és a befektetői hangulat alakulását.

A részvényindexek referenciaindexként, benchmarkként is szolgálnak, segítik az aktívan kezelt befektetési alapok teljesítményének összehasonlítását. Szerepük mindezek miatt megkerülhetetlen a tőkepiaci szereplők számára is.

A részvényindex összeállítása olyan kritériumok mentén történik, amit a tőzsdeüzemeltetők és az indexszolgáltatók határoznak meg.

A tőzsdeindexek értékének számítására többféle módszert alkalmaznak, melyek közül a leggyakoribb az ársúlyozott index (ilyen például a Dow Jones) illetve a piaci kapitalizációval súlyozott index (S&P 500, BUX).

Az ársúlyozott index esetében a komponensek százalékos elmozdulásának átlaga adja ki az index változását.

Például ha egy három részvényt tartalmazó részvényindexben az OTP árfolyama 25 000 forintról 24 500 forintra esik (2 százalékkal), a Mol 2 800 forinton stagnál, a Richer ára pedig 10 000 forintról 10 500 forintra drágul (5 százalékkal) egyik napról a másikra, akkor egyenlő súlyozás alapján (-2+0+5)/3=1 százalékos pluszt könyvelhet el képzeletbeli indexünk.

Az ársúlyozásnál manapság sokkal szélesebb körben használják a piaci kapitalizáció alapú súlyozást. Az ilyen tőzsdemutató az egyes részvények tőzsdei értékét is figyelembe veszi: a nagyobb piaci méretű részvények nagyobb, a kisebb kapitalizációjú papírok pedig alacsonyabb súlyt kapnak benne.

A piaci kapitalizációjú indexek hátránya, hogy könnyen fejnehézzé válhatnak, a legnagyobb méretű részvények mozgása pedig elfedheti, vagy torzíthatja teljes piac valós teljesítményét.

A tőzsdeindexek egy része az árfolyamváltozás mellett az indextagok által kifizetett osztalékot, illetve kamatokat is figyelembe veszi. A tőzsdemutató értékének meghatározásakor ilyenkor a kifizetett összeg újrabefektetésével is számolnak. Az ilyen típusú tőzsdemutatókat teljes hozam indexnek nevezzük. A BUX, az S&P 500 és a német DAX mellett a legtöbb meghatározó blue chip index ebbe a kategóriába tartozik.

Az S&P 500 az amerikai és egyben a globális tőkepiacok zászlóshajója, a New York-i Értéktőzsdén jegyzett, félezer legnagyobb tengerentúli tőzsdei cég részvényeit tartalmazó index, a befektetők által világszerte leginkább követett részvényindex.

A Dow Jones Ipari Átlag Index (DIJA) a legrégebbi, 1896 óta használt amerikai tőzsdeindex, 30, különböző gazdasági szegmenst képviselő amerikai társaság részvényeinek súlyozott árfolyamából számítják.

A Nasdaq 100 az amerikai Nasdaq börze 100 legnagyobb, nem pénzügyi vállalatából összeállított, főként technológiai cégek papírjait tartalmazó tőzsdei mutató.

DAX – az első számú német és egyben az egyik legmeghatározóbb európai részvényindex, ami a frankfurti tőzsde 40 legnagyobb cégét foglalja magába.

Az FTSE 100 – a londoni börze vezető tőzsdeindexe, a száz legméretesebb szigetországi vállalat részvényeiből áll össze.

A Stoxx600 páneurópai, főként nyugat-európai blue chip tőzsdei cégeket tartalmazó részvénykosár, melynek célja a szélesebb európai részvénypiac teljesítményének mérése, lényegében az S&P 500 kontinentális megfelelője.

A BUX index a Budapesti Értéktőzsde első számú indexe, a magyar részvénypiac teljesítményének fő tőzsdei mutatója, a legnagyobb és legforgalmasabb hazai részvényeket tartalmazza, legalább 12, legfeljebb 25 tagú lehet.

A BUMIX a budapesti tőzsde kis- és közepes kapitalizációjú részvényeinek legalább 12, legfeljebb 25 értékpapírt tartalmazó indexe.

A CETOP a legnagyobb tőkeértékű és tőzsdei forgalmú közép-európai vállalatok teljesítményét tükröző részvényindex, hét régiós tőzsdére (Budapest, Bukarest, Ljubljana, Pozsony, Prága, Varsó, Zágráb) bevezetett részvényekből áll össze, értékét naponta egyszer számítják.

A CSI 300 a sanghaji és a sencseni tőzsdén forgó, háromszáz legnagyobb kínai blue chip részvény indexe, az S&P 500 ázsiai megfelelője, közkézhányaddal súlyozott tőzsdei mutatója.

A Nikkei 225 Japán vezető részvényindexe, 225 tokiói tőzsdén jegyzett vállalatot foglal magában, ársúlyozott index.

A tőzsdeindexek kiválóan alkalmasak a gazdasági piaci trendek követésére, elemzésére, miközben a tőzsdei teljesítmény legfontosabb mérőeszközeinek számítanak, és lehetővé teszik különböző országok, régiók, gazdasági szektorok tőkepiaci hozamának összehasonlítását.

A tőzsdemutatóknak a portfóliókezelésben is kulcsszerep jut, hiszen benchmarkként szolgálnak számos befektetési termék számára, melyek hozamát gyakran egy-egy részvényindexéhez mérik.

Magukra a tőzsdeindexekre is rengeteg passzív eszköz, indexkövető alap, tőzsdén kereskedett alap (ETF) illetve határidős termék épül a befektetési univerzumban.

Részvényindexet közvetlenül nem tudsz vásárolni, az indexalapú befektetési termékeknek ugyanakkor széles köre érhető el. Ilyenek a különböző tőzsdén kereskedett alapok (ETF-ek), indexkövető befektetési alapok formájában, de akár határidős ügyletet is köthetsz egy adott tőzsdeindexre.

Ezekhez bankoknál, brókercégeknél vagy alapkezelőknél megnyitott értékpapírszámlán keresztül férhetsz hozzá, a megfelelő befektetési szolgáltató és termék kiválasztásánál érdemes a költségeket is mérlegelni.

Az indexkövető ETF-ek jellemzően olcsóbbak a hagyományos befektetési alapoknál, az egy százalék feletti alapkezelési díj már drágának számít.

Az azonnali piac mellett határidős ügyleteket is köthetsz a tőzsdeindexekből képzett származtatott termékekre. Ezek meghatározott lejáratra szólnak, a lejáratkor az alaptermék (index) árfolyamán számolnak el a felek. Nyereséged akkor keletkezik, ha a lejáratkori árfolyam magasabban van, mint amin a határidős kontraktust kötötted.

Az indexkövető termékek további vonzerejét a diverzifikáció jelenti, a sokféle eszköz tartásával ugyanis megoszlik, csökken a befektetés kockázata.

Az indexkövető alapok, ETF-ek passzív befektetést jelentenek, így alacsonyabb költségűek az aktívan kezelt portfólióknál, melyek gyakori átsúlyozást, felülvizsgálatot igényelnek az alapkezelők részéről.

A tőzsdeindex befektetés cserébe megelégszik a követett piac által kínált hozamokkal, nem kívánja megverni azokat, így átlag feletti hozamot nem lehet elérni velük. Igaz, erre konzisztensen, hosszú időn keresztül még a profi befektetők által aktívan kezelt alapok sem képesek, így ez – kockázati étvágytól függően – egyszerre jelenthet előnyt és hátrányt is.

A magasabb diverzifikáltság és az ezzel járó alacsonyabb volatilitás miatt hosszabb időbe telhet, mire a portfólió érdemi eredményt mutat. Emellett az egyes szektorok növekedési trendjeiről is lemaradhatnak a indexkövető portfóliók tulajdonosai.