Mi az ETF, és hogyan működik?

Az ETF (Exchange Traded Fund) egy tőzsdén kereskedett befektetési alap, amely általában egy teljes piac, index vagy szektor teljesítményét követi – például a világ legnagyobb részvényeit vagy egy adott iparágat. Lényege, hogy egyetlen értékpapír megvásárlásával egyszerre sok különböző eszközbe fektethető a pénz, így automatikusan megvalósul a diverzifikáció.

A befektetők a nap folyamán bármikor megvehetik vagy eladhatják, ugyanúgy, mint egy részvényt, ezért rugalmasabb, mint a hagyományos befektetési alapok. Általában alacsony költségű, mert nem aktív portfóliókezelők válogatják az eszközöket, hanem egy előre meghatározott indexet követ.

Az ETF működése egyszerű: az alapkezelő megvásárolja az indexben szereplő eszközöket (vagy azok egy reprezentatív részét), a befektető pedig az ETF egyetlen jegyének megvételével az egész kosárból részesedik.

Ha például valaki egy világpiaci ETF-et vesz, akkor valójában több száz vagy akár több ezer vállalat – például Apple, Microsoft vagy Nestlé – teljesítményéből kap egyszerre hozamot.

Az ETF-eket a tőzsde nyitvatartási idejében bármikor meg lehet venni vagy el lehet adni, ugyanúgy, mint egy részvényt, az árfolyamuk pedig folyamatosan változik a mögöttes eszközök értékével együtt.

Az alacsony költség oka, hogy a portfóliót nem aktívan válogatják, hanem automatikusan követik az indexet, ezért a kezelési díj általában töredéke a hagyományos alapokénak.

Sok ETF az osztalékokat is visszaforgatja, így a befektetés értéke idővel kamatos kamat jelleggel növekedhet. Léteznek részvény-, kötvény-, árupiaci, sőt akár inflációkövető ETF-ek is, ezért különböző kockázati szintekhez is könnyen választható megoldás. A gyakorlatban tehát az ETF egy „kész portfólió”, amely egyszerűen, átláthatóan és viszonylag olcsón teszi elérhetővé a széles körű befektetést.

Az ETF-eekkel a tőzsdén kereskednek, ezért a befektető a kereskedési időben azonnal vehet vagy eladhat belőlük, aktuális piaci áron. A likviditást nemcsak a vételi-eladási ajánlatok száma adja, hanem az úgynevezett „piacépítők” (market makerek) is: ők folyamatosan biztosítanak árat, és szükség esetén új ETF-jegyeket hoznak létre vagy vonnak ki a forgalomból a mögöttes eszközök megvásárlásával/eladásával.

Emiatt még egy kisebb forgalmú ETF is könnyen adható-vehető lehet, ha a benne lévő részvények vagy kötvények likvidek. A befektető számára a tényleges költséget gyakran inkább a vételi és eladási ár közötti különbség (spread) jelenti.

Egyetlen ETF megvásárlásával a befektető egyszerre sok különböző eszközt birtokol: például egy globális részvény-ETF több ezer vállalatot, egy kötvény-ETF pedig több száz kibocsátót tartalmazhat. Ez csökkenti annak kockázatát, hogy egyetlen cég vagy ország problémája jelentősen rontsa a teljes befektetés értékét. A diverzifikáció ráadásul kis összeggel is elérhető, nem kell külön-külön megvenni minden részvényt. Így az ETF lényegében egy egyszerűen kezelhető, „beépített” kockázatmegosztást kínáló portfólió.

Az ETF-ek ára folyamatosan mozog a piacon, ezért rövid távon jelentős árfolyam-ingadozást is el kell viselni, még akkor is, ha hosszú távon stabil befektetésnek számítanak. Bár olcsók, a költségek nem nullák: a kezelési díj mellett a vételi-eladási spread és a brókerjutalék is csökkenti a hozamot, főleg gyakori kereskedésnél.

Egy indexet követnek, ezért nem tudják „megverni” a piacot – a befektető mindig átlagos piaci teljesítményt kap, jobbat csak ritkán. Bizonyos speciális vagy kis piacokra épülő ETF-eknél a likviditás gyengébb lehet, ami nagyobb árkülönbséget okozhat vétel és eladás között.

A devizában jegyzett ETF esetén az árfolyamkockázat is megjelenik: a hozamot a forint és a külföldi pénznem árfolyamának mozgása is befolyásolja.

Mivel többnyire indexet követnek, nincs drága aktív portfóliókezelés, így az éves alapkezelési díj (TER) 0,05–0,30% körül alakul. Ehhez jön még a brókercég jutaléka és a spread, amelyek főleg rövid távú kereskedésnél számítanak.

Hosszú távon általában a kezelési költség a meghatározó, ami jelentősen alacsonyabb lehet a hagyományos befektetési alapokénál. Emiatt ugyanakkora piaci teljesítmény mellett több hozam marad a befektetőnél.

Az ETF-fel és a részvénnyel egyaránt a tőzsdén lehet kereskedni, de míg egy részvény egyetlen vállalat tulajdonrészét jelenti, addig egy ETF egyszerre sok cégbe vagy eszközbe fektet. Ezért az ETF alapból diverzifikált: egy rosszul teljesítő vállalat kevésbé rontja a teljes befektetést, míg egyetlen részvény árfolyama akár drasztikusan is eshet.

Egy jól megválasztott részvény nagyobb nyereséget hozhat, mert egy kiemelkedően növekvő cég teljes hozama a befektetőt illeti, nem oszlik meg több száz vállalat között.

Az ETF kezelése egyszerűbb: nem kell külön elemezni mérlegeket és iparágakat, míg részvénybefektetésnél a döntés minősége erősen függ a befektető tudásától.

Költségben az ETF általában olcsó portfólióépítést tesz lehetővé, de hosszú távon fizetni kell az alapkezelési díjat, míg egy részvény tartása önmagában nem jár éves költséggel. Ugyanakkor több részvény megvásárlása esetén a diverzifikáció sok tranzakciós díjat és nagyobb tőkét igényelhet.

Az ETF és a hagyományos részvényalap abban hasonlít, hogy mindkettő több vállalat részvényeibe fektet egyszerre, de a működésük eltérő.

Az ETF jellemzően passzív befektetés: egy indexet követ, míg a részvényalapot aktív portfóliókezelők válogatják azzal a céllal, hogy felülteljesítsék a piacot. Ez a költségekben is megjelenik: az ETF-ek kezelési díja általában töredéke az aktív részvényalapokénak, mert nincs folyamatos elemzés és kereskedés a háttérben.

Likviditásban is különböznek: az ETF-et a tőzsdén nap közben bármikor lehet venni vagy eladni, míg a részvényalap vételi és visszaváltási ára általában csak napi egy elszámoló árfolyamon teljesül.

Az ETF árfolyama folyamatosan mozog, a részvényalapé viszont csak naponta frissül. Adózásnál az ETF előnye lehet, hogy ellenőrzött tőkepiaci ügyletként sokszor kedvezőbben kezelhető, míg a hagyományos alapoknál a hozam típusa és a kifizetés módja eltérő adóterhet okozhat.

Az aktív alap elméletben magasabb hozamot érhet el, de a magasabb költség ezt gyakran csökkenti. Az ETF inkább kiszámítható piaci hozamot kínál alacsony díj mellett, a részvényalap pedig a portfóliókezelő döntésein múló eredményt.

A tőzsdeindexhez kötött ETF olyan befektetési alap, amely egy meghatározott részvényindex – például egy ország vezető vállalatainak összessége – teljesítményét követi, ide tartozik a magyar részvénypiacot leképező BUX indexhez kötött ETF is.

Az alapkezelő az indexben szereplő részvényeket azonos vagy hasonló arányban tartja, így az ETF árfolyama szinte együtt mozog a piaccal. Ha az index emelkedik, az ETF értéke is nő, ha esik, az ETF is csökken. Előnye, hogy egyetlen tranzakcióval az egész piacba lehet befektetni, nem kell külön részvényeket válogatni. Ezért tipikusan hosszú távú, passzív befektetésre használják, alacsony költség mellett.

Az arany ETF olyan tőzsdén kereskedett alap, amely az arany árfolyamát követi, így a befektető fizikai arany vásárlása nélkül részesedhet az arany ármozgásából. Működése általában úgy néz ki, hogy az alapkezelő valódi aranyrudakat tart letétkezelő banki trezorokban, és ezek értékét osztja fel ETF-jegyekre. Vagyis egy jegy mögött meghatározott mennyiségű arany áll, ezért az árfolyam szorosan együtt mozog a nemzetközi aranyárral.

A biztosíték tehát jellemzően tényleges, auditált fizikai aranykészlet, bár léteznek határidős kontraktusokra épülő, úgynevezett szintetikus arany ETF-ek is. Előnye, hogy olcsóbban és egyszerűbben adható-vehető, mint az aranyrúd vagy érme, nem kell tárolni, biztosítani vagy vizsgáltatni.

Előnye: könnyen beilleszthető befektetési számlára vagy tartós befektetési számlára is, így likvid és praktikus portfólióelem lehet.

Hátránya: kezelési díjat kell fizetni, és a befektető nem jut ténylegesen kézbe vehető aranyhoz. Emellett az árfolyam rövid távon ingadozhat, és a hozam kizárólag az arany árának változásától függ, kamatot vagy osztalékot nem fizet.

A bitcoin ETF olyan tőzsdén kereskedett alap, amely a bitcoin árfolyamát követi, így a befektető kriptotárca és közvetlen kriptovásárlás nélkül is részesedhet a mozgásából.

Két fő típusa létezik:

Szabályozás

Szabályozása országonként eltér. Az USA-ban a tőzsdefelügyelet (SEC) engedélyezi és felügyeli, az EU-ban inkább kriptoeszköz-ETP formában érhető el, és a pénzügyi valamint tőkepiaci szabályok, illetve a kriptoeszközökre vonatkozó MiCA-rendszer együtt hat rájuk.

Előnyök

Hátrányok