Ugrás a tartalomhoz
 
Cikkek

A sajáttőke-arányos megtérülés (ROE) kulcsfontosságú mérőszám melyek a vállalatok eredménytermelésének hatékonyságát mutatják. Tudd meg, hogyan számolhatod ki, és milyen befektetési döntésekhez használhatod a ROE pénzügyi mutatót!

Mi a ROE és miért fontos?

A ROE (Return on Equity, sajáttőke-arányos megtérülés) a vállalatok eredménytermelésének hatékonyságát mérő egyik legfontosabb pénzügyi mutató. Azt mutatja meg, hogy a cég milyen eredményesen használja fel a tőkéjét a profittermelés érdekében, vagyis, hogy a befektetett tőke mekkora jövedelmezőséggel hasznosul.

A ROE a vállalat nettó nyereségét viszonyítja a saját tőkéhez, számításához az adott időszak adózott eredményét el kell osztani az átlagos saját tőkével. Az adózott eredményt az eredménykimutatás, a saját tőkét pedig a mérleg tartalmazza, amit a vállalatoknak meghatározott időközönként (évente, illetve fél vagy negyedévente) tesznek közzé.

Értékét százalékos formában fejezik ki, és megmutatja, hogy egységnyi tőkére vetítve mekkora eredménytermelésre képes a vállalat. Minél magasabb a ROE értéke, annál hatékonyabban használja fel befektetett tőkéjét a cég.

  • A 10 százalék alatti ROE alacsony profitabilitásra vagy a tőke nem hatékony felhasználására utal.
  • A jellemzően 15-20 százalék közötti ROE kedvezőnek mondható.
  • A 20 százalék feletti ROE kivételes profitabilitásra utal.

A ROE optimális értéke ugyanakkor szektoronként eltérő lehet.

A ROE használatának előnyei

  • Lehetővé teszi egy vállalat sajáttőkére vetített eredményességének megítélését
  • A múltbeli, idősoros összehasonlítás mellett előrejelzésre is alkalmas mérőszám
  • Két, azonos szektort képviselő vállalat hatékonyságának összevetésére jól használható

A ROE használatának hátrányai

  • Nem veszi figyelembe az eladósodottságot, és az ebből adódó kockázatokat
  • Pozitív eredmény és sajáttőke esetén alkalmazható, negatív értékek esetén alkalmazása félrevezető lehet
  • Különböző szektorokban tevékenykedő vállalatok összehasonlítására nem alkalmas

A DuPont elemzés

A sajáttőke-arányos megtérülés vizsgálatakor szokták használni az úgynevezett DuPont elemzést is, amely a ROE egyes összetevőit bontja elemeire, annak érdekében, hogy az egyes komponensek hozzájárulása is vizsgálható, mérhető legyen.

A DoPont lemzés a ROE-t három tényezőre bontja tovább:

  • működési hatékonyság, amit a nettó eredmény marzs (a nettó eredmény és az árbevétel hányadosa) fejez ki;
  • az eszközforgási mutató (nettó árbevétel és az átlagos eszközállomány hányadosa)
  • valamint a pénzügyi tőkeáttétel, ami az eszközállomány és a sajáttőke hányadosa.

ROE = nettó haszonkulcs x (nettó árbevétel / átlagos eszközállomány) x (átlagos eszközállomány / sajáttőke)

A módszer névadója a DuPont amerikai vegyipari vállalat, amely az 1920-as évek elején elsőként kezdte el használni ezt a formulát.

Mi a ROA és miért számít?

A fő különbséget az adja, hogy a ROA a sajáttőke mellett a vállalat külső forrásait, azaz adósságállományát és a tőkeáttételt is figyelembe veszi, és a teljes eszközállományra vetített eredménytermelő képességet mutatja.

A ROA (Return on Assets) megmutatja, hogy a cég mennyire hatékonyan használja eszközeit a profittermelésre. Az adózott eredmény és az (átlagos) eszközállomány hányadosaként kapod meg, jellemzően százalékos formában használják.

A magasabb ROA nagyobb fokú hatékonyságot jelent.

Mi a különbség a ROE és ROA között?

A sajáttőke-arányos megtérülés (ROE) és az eszközarányos megtérülés (ROA) egyaránt profitabilitási mutatók, de máshogyan mérik a vállalatok pénzügyi hatékonyságát.

A két mérőszám közötti legfőbb különbség, hogy a ROA figyelembe veszi a tőkeáttételt és a vállalat eladósodottságát is, míg a ROE figyelmen kívül hagyja azt.

A ROE tehát csak a tulajdonosok által befektetett, saját tőke megtérülését mutatja, a ROE ezzel szemben a teljes vállalati vagyonra, vagyis a saját tőke mellett a külső források, hitel és tőkeáttétel felhasználásával elért profitabilitásról ad információt.

A ROA lényegében az z általános jövedelmezőség és a szélesebb értelemben vett hatékonyság mérőszáma, míg a a szélesebb értelemben vett hatékonyság mérőszáma, míg a ROE a részvényesi befektetések jövedelmezőségét mutatja.jövedelmezőségét mutatja.

Hogyan számolhatod ki a és ROA mutatót?

A ROE-t úgy kapod meg, hogy a nettó nyereséget elosztod a(z átlagos) saját tőkével, majd megszorzod százzal (így egy százalékos formában kifejezett értéket kapsz).

  • ROE képlete: Nettó nyereség / Saját tőke × 100%

Ha például egy 100 milliárd forint saját tőkével, valamint 150 milliárd forintnyi eszközzel rendelkező autókereskedő vállalat 12 milliárd forint adózott eredménnyel zárja az évet, akkor

ROE-ja = 5 / 100 x 100 = 12%

  • ROA képlete: Nettó nyereség / Összes eszköz × 100%

ROA-ja = 5 / 150 x 100 = 8%

Mivel a ROE és a ROA képletében a számláló – a nettó eredmény – azonos, utóbbi mérőszám azért lesz kisebb, mert a nevező a ROE esetében nagyobb (mivel a saját tőke mellet a hitelt és a tőkeáttételt is tartalmazza).

Miben különbözik a ROE a ROI-tól?

A ROE és a ROA mellett gyakran használják a pénzügyi eredményesség mérésére a befektetésarányos megtérülést (ROI) is. A ROI beruházás vagy befektetés jövedelmezőségéről ad információt, a befektetés megtérülését mutatja a befektetett tőkéhez viszonyítva.

A ROI a befektetések/beruházások általános hatékonyságát, a ROA az eszközök kihasználásának hatékonyságát mutatja meg, a ROE pedig a saját tőke forgatásával elért nyereségességről tájékoztat.

Maradtak kérdéseid?

  • Hogyan számítható ki a ROA és a ROE?

    A ROE a nettó nyereség és a saját tőke hányadosa, szorozva százzal. A ROA a nettó nyereség osztva a vállalat eszközállományával, megszorozva százzal.
  • Mi a legfontosabb külöség a ROE és a ROA között?

    A ROA figyelembe veszi a tőkeáttételt és a vállalat eladósodottságát is, míg a ROE figyelmen kívül hagyja azt.
Kapcsolódó címkék

Legfrissebb útmutatóink befektetés témában