Magánnyugdíjpénztár - minden, amit érdemes róla tudnod 2023-ban

A magánnyugdíjpénztárak létrehozásakor az állam a nyugdíjrendszer erősítését tűzte ki célul. A történetnek azonban nem lett túl pozitív kimenetele.

Akik 1998 és 2011 között voltak munkavállalók, biztosan ismerik a MANYUP rendszert, de valószínűleg azok is hallottak róla, akiket nem érintettek a változások. 2011-ben a magánnyugdíjpénztárakat beolvasztották az állami tartóoszlopba, amit nagyon sok ember sérelmezett.

Sok félreértés és tisztázatlan kérdés övezi ezt az eseményt. A magánnyugdíjpénztárak egyik napról a másikra történő felszámolása sok emberben bizalmatlanságot ébresztettek a ma elérhető öngondoskodási formákkal szemben is. A helyzetet érdemes tisztázni, a nyugdíjcélú megtakarítás ugyanis egyre fontosabbá válik a közelgő nyugdíjválság miatt, úgyhogy ideje eloszlatni a tévhiteket.

Felmerül persze a kérdés, miért szüntették meg a magánnyugdíjpénztárakat. Sokan attól félnek, hogy ha kötnek egy nyugdíjbiztosítást, akkor azt is elveheti az állam.

Magyarországon 1994-ben az az összeg, amelyet a nyugdíjakra kifizettek, a GDP 10 százalékát tette ki. Az államnak a Világbanktól kellett segítséget kérnie és egyértelművé vált, hogy muszáj a rendszeren változtatni, hogy fenntartható legyen. Annak érdekében, hogy a nyugdíjrendszer ne csak egy lábon álljon, az állam 1998-ban létrehozta a magánnyugdíjpénztárakat. Ezek alkották a rendszer második pillérét.

Az első pillér a ma is jól ismert állami felosztó-kirovó rendszer. Ezt a munkavállalók bruttó fizetéséből levont 18,5 százalék társadalombiztosítási hozzájárulásból tartják fenn. A nyugdíjbiztosítás mellett ez a pénz teszi lehetővé az egészségügy és a szociális ellátórendszer működését is.

A rendszer lényege, hogy az aktív dolgozók által befizetett járulékokból osztják szét az aktuális nyugdíjakat. Tehát amit a munkavállalói béredből havonta automatikusan levonnak, az nem a saját nyugdíjadra vonatkozó megtakarítás, hanem azt a pénzt még akár abban a hónapban kifizetik a nyugdíjasoknak.

A te nyugdíjadat pedig azok az aktív dolgozók fizetik majd, akiktől a nyugdíjas éveid alatt levonják a járulékot. Arra, hogy pontosan mennyi lesz ez az összeg, nincs garancia, maximum becsülni tudjuk. A lényeg, hogy azt tudják a nyugdíjasoknak havonta kifizetni, amit másoktól levonnak.

A harmadik pillért az államilag támogatott öngondoskodási formák jelentik. Ez eredetileg még csak az önkéntes nyugdíjpénztárt jelentette, de ma már a nyugdíjbiztosítás és a nyugdíj-előtakarékossági számla is elérhető.

A második pillér, azaz a magánnyugdíjpénztárak lényege, hogy a befizetett pénzt a pénztárakban egyéni számlákon gyűjtötték. A számlára az adott személy fizetésével arányosan került a pénz.

Fontos azonban kiemelni, hogy a magánnyugdíjpénztárakba a dolgozó emberek nyugdíjjárulékának egy részét csoportosították át. Ez azt jelenti, hogy összességében nem lett több pénz nyugdíjcélra csak két külön kasszába került a járulékként levont összeg.

A tagok kiválaszthatták, hogy klasszikus, kiegyensúlyozott vagy növekedési portfólióba kerüljön a számlájukon lévő pénz.

Hiába voltak a számlák névre szólóak, a rajtuk gyarapodó összeg nem az emberek saját megtakarítása volt. A félreértéseket az is fokozta, hogy a pénztári tagok egy kis része kiegészítette a számlán gyűlő pénzt. Ez vagy a cafeteria rendszeren keresztül volt lehetséges, vagy a saját nettó jövedelemből. Az önkéntes alapú befizetés maximum a bruttó bér 2 százaléka lehetett.

A magánnyugdíjpénztárak minden évben küldtek a tagoknak egy kimutatást arról, mennyi megtakarítás gyűlt össze a hozamokkal együtt.

Ennyi megtévesztő körülmény mellett az emberek könnyen érezhették a sajátjuknak a számlán lévő pénzt. A nyugdíjjárulék révén az összeg felett az állam rendelkezhetett.

Az emberek úgy érezték, hogy az állam elvette a megtakarításaikat. Azok, akik önkéntesen is befizettek a számlára visszakapták a pénzüket, sőt a kilépő tagok még a reálhozamot is felvehették adómentesen, de ez sem változtatott a helyzet megítélésén.

A visszaolvasztásra azért volt szükség, mert különben a nyugdíjrendszer egyik tartóoszlopa sem maradt volna meg. A magánnyugdíjpénztárak névre szóló számláin nem gyűlt össze elég pénz ahhoz, hogy annak hozamaiból érdemi nyugdíjat lehetett volna fizetni. Az állami rendszernek is egyre nehezebb volt fizetnie a nyugdíjakat, miután a járulékként levont pénz egy része a magánkasszákba érkezett.

Nem! Az önkéntes nyugdíjpénztár egy privát nyugdíj-megtakarítási lehetőség. Az itt összegyűjtött megtakarításodhoz nem nyúlhat hozzá az állam. A magánnyugdíjpénztárba a bruttó fizetésedből levont járulékod került és az állam döntött arról, hogy ennek mértéke mennyi legyen.

Az önkéntes pénztári befizetésedet a nettó jövedelmedből vagy egyéb megtakarításaidból fizeted be. Ha ezt az állam elvenné, az olyan lenne, mintha a bankszámládról vennék el a pénzt.

Ha ez így van, akkor miért támogatja az állam az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításokat?

A várható nyugdíjválság az állam számára is világos probléma. Egyelőre a nyugdíjkorhatár emelése még egy lehetséges eszköz, de a jelenlegi népesedési folyamatok mellett (amikor az idős emberek aránya folyamatosan nő a népességen belül) hosszabb távon egyre nehezebb a jelenlegi rendszer fenntartása.

Ez előrevetíti, hogy a nyugdíjak a jövőben egyre kevéssé fedezik majd a gondtalan időskori megélhetés költségeit, egyre fontosabb lesz az öngondoskodás. Az állam azzal ösztönzi polgárait arra, hogy maguk is vegyenek részt a probléma megoldásában, hogy az éves befizetéseik után 20 százalékos adókedvezményt ad. A magán-nyugdíjpénztári megtakarítás esetében nem volt állami támogatás, ez is egy fontos különbség.

Ha kíváncsi vagy, hogy mit is jelent a nyugdíjválság és érdekel, hogy miért kell gondoskodnod a saját nyugdíjadról, akkor olvasd el erről szóló útmutatónkat is.

Az önkéntes nyugdíjpénztár mellett ma már más öngondoskodási formák is elérhetőek. Ilyen a nyugdíj-előtakarékossági számla (a NYESZ) vagy a nyugdíjbiztosítás. Ha szeretnél ezekről többet megtudni akkor olvasd el útmutatónkat.

Megmutatunk pár olyan nyugdíj-előtakarékossági ajánlatot, ahol már a saját nevedre szóló számlára tudsz befizetni és adókedvezmény is jár rájuk. Az útmutató a kalkulátor után folytatódik, érdemes tovább olvasni.

A lényeg, hogy az önkéntes nyugdíjpénztár csak elnevezésben hasonlít a magánnyugdíjpénzárra, ezenkívül semmi köze nincs hozzá.

A magánnyugdíjpénztárakat 1998-ban hozták létre. A kialakításuknak több oka is volt. Egyrészt csökkent az aktív dolgozók aránya és nőtt a nyugdíjasoké. Több nyugdíjat kellett volna kifizetni kevesebb járulékból. Az emberek emellett nem voltak túl előrelátóak és szinte senki nem gondolt az öngondoskodásra.

A rendszert a kormány úgy próbálta erősíteni, hogy bevezetett egy második pillért is. Ez a pillér volt az a 38 magánnyugdíjpénztár, ami kezdetben működött. A magánnyugdíjpénztárak létrehozásakor a pályakezdőknek kötelező volt a tagság. A többi dolgozó szabadon dönthetett a belépésről.

Sajnos a magánnyugdíjpénztárak nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Első lépésként, 2001-től már nem volt kötelező a pályakezdők belépése és a korábbi tagok is kiléphettek. 2001-ben már csak 22 magánnyugdíjpénztár működött.

2003-ban újra kötelezővé vált a magán-nyugdíjpénztári tagság a pályakezdők számára és a kilépés lehetősége is megszűnt. A cél az volt, hogy 30 év alattiak legyenek tagok. Csak azok dönthettek önkéntesen a tagságukról, akik még nem voltak 30 évesek és legalább 5 éve dolgoztak. Így lehetett volna elérni, hogy a fiatalok a magánnyugdíjpénztárak segítségével gyűjtsék össze a nyugdíjukat, míg az idősebbek az állami rendszerben maradjanak.

Sajnos azonban a rendszer fenntarthatóságát nem sikerült biztosítani. Az első és a második pillér 2010-ben 30 milliárd forintba került havonta. A magánnyugdíjpénztárak nagyon sok pénzt vontak el a felrovó-kiosztó rendszertől és a helyzet tarthatatlanná vált.

2010-ben eltörölték a kötelező tagságot és a nyugdíjjárulékokat visszaolvasztották a közös állami kasszába. Az emberek saját megtakarításait és a reálhozamot visszafizették a tagoknak. Született egy olyan törvény is, amely szerint azok, akik 2011. január 31-ig nem lépnek vissza az állami rendszerbe, nem lesznek jogosultak az állami nyugdíjra. Ezt később módosították.

Az intézkedésekkel a nyugdíjrendszert átmenetileg sikerült megszilárdítani, és az államadósság is csökkent. Ma is viták folynak arról, hogy helyes lépés volt-e ez a döntés, valamilyen változásra azonban a kialakult helyzet miatt mindenképpen szükség volt.

A 3 millió tag 97 százaléka visszatért az állami rendszerbe. A tagokat automatikusan kiléptették. A maradóknak külön jelezniük kellett a szándékukat, és ha ezt nem tették meg a határidőig, akkor őket is átrakták az állami rendszerbe.

Az elégedetlenséget és a hirtelen változások keltette felháborodást az állam próbálta csitítani. Előzetesen megígérték, hogy a magánnyugdíjpénztárban összegyűlt pénznek egy része névre szóló számlákra kerül, ami ráadásul örökíthető lesz. Ez azonban eddig nem valósult meg.

A magán-nyugdíjpénztári tagok esetében felmerül a kérdés, hogy vajon a tagság fenntartása vagy feladása-e az előnyösebb. A válasz nagyon sok tényezőtől függ.

Alapvetően a magánnyugdíjpénztár is egy hosszú távú befektetés, amivel akkor jársz igazán jól, ha tartósan bent hagyod a pénzed. A kérdés eldöntése azonban nem ilyen egyszerű. A helyes lépést az is meghatározza, hogy:

Az sem mindegy, hogy mekkora jövedelmed volt a tagság alatt.

Ha visszalépsz az állami rendszerbe, akkor te is ugyanúgy 100 százalékos nyugdíjat fogsz kapni, mint azok, akik 2011-ben visszaléptek vagy soha nem is voltak tagok. Ilyen esetben megkapod a reálhozamokat és az önkéntes befizetéseidet is visszautalják. Ez jól jöhet, ha szükséged lenne egy kis plusz pénzre. Akkor is érdemes inkább a kilépést választani, ha nem gyűjtöttél össze túl sok pénzt vagy ha a tagsági időszakban magas volt a fizetésed.

Ha maradsz a magánnyugdíjpénztárban, akkor az állami nyugdíjnak csak a 70-80 százalékát fogod megkapni. Azt az összeget levonják a nyugdíjadból, ami nyugdíjjárulék formájában a magánnyugdíjpénztárba került. A nyugdíjba vonulásodkor megkapod a számlán lévő teljes összeget a tőkével, a hozammal, a tagkiegészítéssel (és annak hozamával) illetve a reálhozammal együtt

A pénzt kérheted járadék formájában, erre csak a Horizont pénztárnál van lehetőséged. A többi pénztárnál egy összegben kapod meg a megtakarítást. Ha ezt választod, ne ess a túlköltekezés hibájába a hirtelen jött több bevétel miatt.

Ma Magyarországon 4 magánnyugdíjpénztár működik. Az összes megtakarítás körülbelül 250 milliárd forint, a tagok száma pedig 55 000.

2015-től megszüntetik azokat a magánnyugdíjpénztárakat, ahol a tagok kevesebb mint 70 százaléka fizetett be önkéntesen a számlájára. A megszüntetett pénztárak tagjai vagy visszalépnek az állami rendszerbe vagy átmennek egy másik, megmaradó magánnyugdíjpénztárba.

A csökkenő születésszám és az elöregedő társadalom jelensége miatt a mostani nyugdíjrendszer körülbelül 2035-ig tartható fenn. A megoldást a nyugdíjcélú öngondoskodás jelenti. Ezek azonban ma még korántsem olyan népszerű termékek, mint amilyen fontos lenne a használatuk.

Összességében elmondható, hogy a magánnyugdíjpénztárak létrehozása és megszüntetése a nyugdíjrendszer problémáiból fakadt. A pénztárak beolvasztása az állami rendszerbe bizalmatlanságot és felháborodást keltett az emberekben.

A tévhitek miatt sokan nem nyitnak a nyugdíjcélú öngondoskodási formák felé, mert félnek, hogy a megtakarításuk az állam kezébe kerülhet. Azért is fontos megérteni a magánnyugdíjpénztárak történetét, mert így megcáfolhatók ezek a tévhitek.

Az elöregedő társadalom, a magasabb várható élettartam, a csökkenő születésszám és a nagyarányú elvándorlás miatt fontos, hogy nyiss az öngondoskodás felé. Vannak olyan magán-nyugdíjpénztári tagok, akik még nem döntötték el, hogy maradnak-e a magánkasszában vagy visszalépnek az állami rendszerbe. Sok tényezőt figyelembe kell venniük ahhoz, hogy eldönthessék: a kilépés vagy a tagság fenntartása-e a helyes döntés. Tartsd szem előtt a keresetedet, a megtakarított összeget és azt is, hogy te magad fizettél-e be önkéntesen a pénztárba.