Hogyan használjuk a TBSZ-t hosszú távú befektetésre?

A tartós befektetési számla (TBSZ) 2010-es bevezetésével a jogalkotói cél alapvetően az volt, hogy öngondoskodásra és hosszú távú megtakarításra ösztönözzék a lakosságot, mégpedig azáltal, hogy a számlához jelentős adókedvezményt kapcsoltak. A konstrukció éppen ezért a hosszú távú elköteleződést jutalmazza (a 3. év végén 18 százalékos, az 5. év végén pedig 0 százalékos az adóteher a hozamokra), a befektetési stratégiát pedig érdemes ehhez igazítani.

Ha rendelkezésedre áll egy nagyobb összeg, akkor TBSZ nyitásakor többek között arról kell döntened, hogy az egészet egyszerre fektesd-e be, vagy több részletben, néhány hónap alatt helyezd el a valamilyen befektetési termékben.

Mindkét megközelítésnek vannak előnyei és hátrányai. Az egyösszegű befektetés mellett szól, hogy a pénz hamarabb kerülhet olyan eszközökbe, amelyek hosszabb távon hozamot termelhetnek. Ugyanakkor a kockázat is nagyobb, mert egy közvetlenül a befektetés után bekövetkező piaci esés a teljes befektetett összeget érinti. Ez persze befektetési terméktől is függ, így nem mindegyiket érinti azonos mértékben.

Az előbbivel szemben fokozatos befektetésnél a rendelkezésre álló pénzt több részletben, előre meghatározott időközönként helyezed el valamilyen befektetési termékben vagy termékekben. Ez az úgynevezett időbeli diverzifikáció, melynek alkalmazása esetén kisebb az esélye annak, hogy a teljes befektetéseddel éppen egy rossz pillanatban lépsz a piacra. Ezzel együtt azonban, ha a piac közben emelkedik, a még be nem fektetett pénz lemaradhat a hozamról.

Mindez tehát azt mutatja, hogy az első esetben nagyobb a kockázat, de nagyobb lehet a hozam, míg a második esetben csökkented a kockázatot az időbeli diverzifikációval, viszont némileg kisebb lehet a hozam, hiszen a szabad pénz egy adott ideig nincs befektetve. Ugyanakkor, mivel a piac mozgását előre nehéz megjósolni, így tulajdonképpen bármilyen kimenetel lehetséges, akár a második megközelítéssel is járhatsz jobban.

Mindenesetre, ha a kokázattűrő képességed vagy hajlandóságod mérsékelt, akkor a második megközelítés inkább a számodra megfelelő stratégia. Ennek ára lehet az elmaradó hozam, hiszen a pénz egy része a fokozatos befektetésnél átmenetileg nincs befektetve.

Fontos, hogy TBSZ esetében az 5 éves lekötési időszak nem azt jelenti, hogy a számlán lévő pénznek ennyi időre egy adott befektetésben kell állnia. Azt az összeget, amit a gyűjtőévben elhelyeztél a számlán, a későbbiek bármilyen ütemezéssel felhasználhatod, a lényeg mindössze az, hogy újabb pénzt nem fizethetsz be a számlára, illetve a számla megszűnése és az adókedvezmény elveszítése nélkül nem is vehetsz ki róla (itt kivétel a 3. év vége, amikor lehetséges a részleges feltörés). A pénz tehát a számlán marad, de bárhogy befektethető.

Emellett azt is érdemes fontolóra venni, hogy amennyiben a gyűjtőévben havonta teszel félre a jövedelmedből, akkor kézenfekvő megoldás lehet, hogy az időnként befizetett megtakarításokat külön fekteted be, ahelyett, hogy a befizetett pénz hosszú ideig befektetés nélkül állna a számlán.

Végül érdemes egy pillantást vetni a költségekre is, mivel sok kis, elaprózódó befektetés arányaiban nagyobb költséget is jelenthet. Ezért mindenképpen alaposan hasonlítsd össze az egyes TBSZ-szolgáltatók ajánlatait, hogy a befektetési céljaidhoz leginkább passzolót válaszd ki közülük.

A „rendszeres megtakarítás” a TBSZ-nél másképp néz ki, mint egy hagyományos értékpapírszámlán. Ennek oka a TBSZ azon sajátossága, hogy a számlára csak egy adott időszakban, a gyűjtőévben tudsz pénzt befizetni. Tehát egy TBSZ esetében a rendszeresség azt jelenti, hogy a gyűjtőévben többször helyezel el pénzt a számlán.

Ugyanakkor mivel a jogszabály lehetőséget ad arra, hogy egy szolgáltatónál minden naptári évben megnyiss egy új TBSZ-t – vagy több szolgáltatóval akár többet is –, így folyamatossá is teheted a megtakarított összegek befizetését. Ebben az esetben minden évben nyitsz egy új TBSZ-t, amire az adott évi megtakarításaid helyezed, majd az így összegyűlt pénzt befekteted. Ez a módszer a TBSZ-létra, melynek segítségével több TBSZ-ed is fut egyszerre, folyamatosan megtakarítási lehetőséget, illetve likviditást is biztosítva éves ütemezésben.

Az előnye mellett ennek a módszernek azonban hátránya is van, hiszen évente új számlát nyitni adminisztrációval és esetleg számlavezetési vagy egyéb díjakkal jár, esetlegesen több szolgáltató bevonása pedig még inkább nehezíti a befektetéseid áttekintését.

A diverzifikáció kockázatmegosztást jelent, és lényege a megtakarításaid különböző befektetésekben történő elhelyezése.

Ha például egyetlen vállalat részvényeiben tartod a befektetésed, akkor az teljes mértékben az adott cég teljesítményétől függ. Ilyenkor egy kedvezőtlen üzleti döntés, egy új versenytárs megjelenése vagy a vállalat pénzügyi helyzetének romlása miatt árfolyamesés miatt elveszítheted a befektetett pénzed egy jelentős részét. Ha viszont több cég részvényeibe fektetsz be, azzal mérsékeled az egyetlen cég teljesítményéhez kapcsolódó kockázatot.

A diverzifikáció azonban nem merül ki abban, hogy sokféle értékpapírt tartasz. Az is fontos, hogy az eszközök mennyire különböznek egymástól, és mennyire mozognak együtt. Ha csak egy iparágban működő cégek részvényeiben van a pénzed, az még nem jelent széles körű diverzifikációt.

A diverzifikáció lehet:

A két fő kérdés azonban a diverzifikáció kapcsán alapvetően az, hogy:

A TBSZ esetében a befektetésed nem 5 évre szól, hiszen a lekötési idő alatt is bármikor átrendezheted a portfóliódat, hogy diverzifikáltabbá tedd azt, ha csökkentenéd a kockázatot. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy az ehhez kapcsolódó ügyletek költségekkel járhatnak, ezért a változtatásokat célszerű a valóban indokolt esetekre korlátozni. Egy feleslegesen sok, egymással átfedő befektetési eszközből álló, szétaprózott portfólió létrehozása és fenntartása sokba kerülhet.

Amikor diverzifikációról van szó, akkor jogosan merülhet fel, hogy célszerűbb inkább ETF-et, azaz tőzsdén kereskedett alapot választani. Hiszen egy ETF befektetési jegyeinek megvásárlásával egyetlen ügylet révén sok vállalat részvényeihez juthatsz hozzá. Ezáltal csökken az egy-egy vállalatnak való kitettséged, ellentétben egyetlen cég részvényének a megvásárlásával.

Az ETF ugyanakkor nem jelent feltétlenül széles körű diverzifikációt, hiszen sok esetben egy indexet követ, mely egy irányba mozoghat, de akár lehet iparág- vagy országspecifikus is. Így ha az adott iparág vagy ország lejtmenetbe kezd, akkor a befektetésed értéke is.

Az egyedi részvénynek is van előnye, hiszen ilyenkor azon múlik a befektetésed, hogy milyen vállalatokban látsz hosszú távon növekedési lehetőséget. Egy saját magad által összeállított részvényportfólióval megcélozhatod azt, hogy jobb eredményt érj el, mint a piac egésze, vagy mint amit például egy indexkövető alap hozna. Ez persze alapos utánajárást, elemzéseket, a befektetéseddel való tudatos foglalkozást igényel, és a jobb hozam még így sem vehető biztosra.

Amikor egyedi részvény és ETF között kell választanod, az alábbi szempontokat érdemes mérlegelned:

Összességében ezek alapján elmondható, hogy ha valaki szélesebb diverzifikációt szeretne, akkor érdemesebb inkább a széles piacot követő ETF-ek felé tapogatóznia, aki viszont szívesen elemez vállalatokat, és vállalja a koncentráltabb befektetés nagyobb kockázatát, az egyedi részvényekben is gondolkodhat.

A két megközelítés egymással is kombinálható: egy vagy több diverzifikált alap mellett tarthatsz kisebb arányban egyedi részvényeket is. Ilyenkor arra kell figyelned, hogy idővel ez az arány ne tolódjon el túlzottan a kockázatosabb befektetés irányába.

A hosszú távú befektetés egyik előnye, hogy a megtakarítónak több ideje van átvészelni a piaci visszaeséseket. Ennek oka, hogy a piacok ciklikusak, így vannak növekedési és recessziós időszakaik. 5–10 év alatt van esély arra, hogy a piac fordul, így egy korábban bekövetkező esést korrekció követheti.

Az 5 éves TBSZ-lekötés kapcsán azonban fontos észben tartani, hogy ha az időszak végén mindenképpen fel akarod használni a befektetett pénzedet, akkor ha éppen kedvezőtlen abban az időpontban a piaci helyzet, akkor esetleg kénytelen leszel veszteséggel értékesíteni a befektetésedet.

Emiatt, ahogy közeledik a célidőszak vége, azaz a TBSZ lejárata, érdemes lehet csökkenteni a kockázatosabb eszközök arányát, és stabilabb, alacsonyabb volatilitású elemekbe tenni az ezekből felszabaduló pénzt.

A másik lehetőség, hogy ha épp egy gyengébb piaci időszakban ér véget a TBSZ lekötési időszaka, akkor – ha nélkülözni tudod még 5 évre a pénzt – egy nyilatkozattal újrakötöd a TBSZ-t, így az eszközök továbbra is a számlán maradhatnak, egészen egy növekedési ciklusig, amikor is eladod az adott befektetést.

Utóbbi esetében segítséget jelent, ha van likvid tartalékod a TBSZ-en kívül, így az adott időszak végén nem kényszerülsz a hosszú távú befektetésedhez nyúlni. Érdemes tehát külön kezelni a TBSZ-en tartott hosszú távú befektetéstől egy olyan pénzügyi tartalékot, mely likvidebb a TBSZ-en tartott hosszú távú befektetésnél, és amelyre szükség esetén támaszkodhatsz.

Az árfolyamok esése a piacok működésének természetes velejárója, ami azonban a kezdő befektetők számára komoly kihívást jelent. Ilyenkor hajlamosak pániküzemmódba kapcsolni, és rátenyerelni az eladás gombra. Ez azonban nem feltétlenül működő megoldás. Gyakran előfordul, hogy egy befektető az esés alján adja el az adott eszközt, hogy aztán jóval magasabb árfolyamon szálljon be ismét.

Minden piaci esés esetén háromféle megoldás lehetséges:

A problémát alapvetően persze az okozza, hogy nehéz megmondani, merre tart a piac vagy az adott befektetési eszköz.

Első körben azt kell átgondolni, hogy érdemes-e feladni az eddigi befektetési stratégiát. Ha például egy cég üzleti helyzete tartósan romlik és ennek megfelelően az árfolyam is, akkor az ezzel kapcsolatos eredeti befektetési elképzelést is felül kell vizsgálni. Hiszen nem minden árfolyamesés átmeneti, és a korábbi árfolyamokhoz való visszatérés nem garantált.

De esés esetén a befektető folytathatja is a vásárlásokat az adott eszközbe, mivel ilyenkor az új befektetés alacsonyabb árfolyamon valósulhat meg. Ezzel egy későbbi korrekció esetén nagyobb árfolyamnyereséget érhet el. Az persze kérdéses, hogy a későbbiekben valóban megindul-e felfelé az árfolyam.

Végül pedig az is egy lehetőség, hogy a befektető egyszerűen passzívan kivár. Ezzel a stratégiával a pánikszerű reakciót legalább elkerüli. Ami annál is inkább célszerű, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy a legnagyobb veszteségeket általában azok a befektetők szenvedik el, akik a mélyponton ijednek meg, és veszteséggel adják el az eszközeiket.

A portfólió átrendezésének egyik fő oka, hogy időközönként vissza kell állítani az előre meghatározott arányokat az egyes eszközök között. Hiszen az egyes befektetések értéke eltérő ütemben változik, emiatt idővel a portfólió összetétele is eltér az eredeti tervektől.

Például, ha a portfóliódban az induláskor van egy meghatározott kötvény-részvény arány a diverzifikáció érdekében, de a részvények értéke nagyobb mértékben emelkedett, akkor az arány fokozatosan eltolódott a részvények irányába. Ez viszont már nem felel meg az eredeti kockázati célkitűzésnek, így vissza kell állítani a kezdeti arányt.

Ezt nevezik portfólió-újrasúlyozásnak. Célja alapvetően nem a magasabb hozam elérése, hanem az, hogy a befektetés kockázati szintje összhangban maradjon a korábban meghatározott célokkal.

Az újrasúlyozás történhet előre meghatározott időközönként, például évente, illetve abban az esetben, ha valamelyik eszközosztály aránya egy előre meghatározott mértékben eltér a célértéktől. A túl gyakori átrendezés növelheti a költségeket, ezért érdemes előzetesen meghatározni, hogy milyen esetekben szükséges sort keríteni rá, és nem szabad minden piaci mozgásra a portfólió átrendezésével reagálni.

Az előbbiek mellett akkor is érdemes változtatni a portfólión, ha már közeledik a befektetési cél időpontja, azaz TBSZ-nél a lekötési időszak vége, vagy valami oknál fogva eltérő kockázati szintet akarsz beállítani. A TBSZ ezt lehetővé teszi, azaz a számlán belül értékesítheted úgy valamelyik befektetési eszközt, hogy a pénzt nem vonod ki – és szünteted meg ezzel a számlát –, hanem más befektetési eszközbe forgatod.

Sok befektető esik abba a hibába, hogy egy-egy impulzus hatására mindig új befektetéseket keres, miközben a régiektől megszabadul. A TBSZ-nél az is erre sarkallhatja, hogy amíg a pénz el nem hagyja a számlát, nincs adóteher a hozamon. A gyakori adásvétel azonban több ok miatt sem feltétlenül éri meg:

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség tudatos kereskedésre vagy a portfólió időnkénti átrendezésére, de a felesleges, impulzusszerű aktivitás ritkán hoz értékelhető eredményt a befektetésnél.

A TBSZ 5 éves lekötési időszaka jó keret ahhoz, hogy a befektetéseidnél ne napokban vagy hetekben, hanem években, évtizedekben gondolkodjál. A TBSZ-en lévő befektetésed tekintsd úgy, hogy arra a következő 5 vagy akár 10 évben biztosan nem nyúlhatsz hozzá. Habár a jogszabály nem tiltja a számla feltörését, a vészhelyzeti tartalékod ennek ellenére ne TBSZ-en tartsd!

Ha 5-10 éves időtávú befektetésben gondolkodsz, akkor első lépésként határozd meg a célt annak függvényében, hogy mikor és mire tervezed felhasználni a TBSZ-en elhelyezett befektetésedet. Más befektetési stratégiára van szüksége annak, aki 5 év elteltével mindenképpen szeretne hozzáférni a megtakarításához, mint annak, aki 10 év múlva sem feltétlenül akarja felhasználni azt.

Ezzel összefüggésben kell meghatározni a vállalható kockázat nagyságát, hiszen ha pont akkor esik a befektetési portfóliód értéke, amikor ki tudod venni TBSZ-ből a pénzt és ki is akarod, akkor az komoly veszteséget jelent. Egész más helyzetben van az a befektető, akinél nincs ilyen kényszer, így megvárhatja egy újabb 5 éves lekötéssel, hogy forduljon a piac.

Mindezzel összefüggésben érdemes előre meghatároznod, hogy milyen eszközökben és milyen arányokat figyelembe véve fektetnéd be különböző eszközökbe a pénzed, és milyen időszakonként, illetve arányeltolódások esetén szükséges áttekinteni a portfóliót. A megfelelő tervezés csökkenti annak esélyét, hogy átgondolatlanul cselekedj, és esetleg elhamarkodott, rossz befektetési döntést hozz.

Végül amennyiben közeledik az időpont, amikor kivennéd a befektetett pénzedet, akkor előtte már érdemes lehet a kockázatosabb eszközökből kevésbé kockázatosakba átcsoportosítani, hogy ne kelljen egy váratlan veszteséggel szembesülnöd a tervezett befektetési időszak végén, mely meghiúsíthatja a tervezett pénzügyi célod elérését is.

5-10 év alatt persze változhat a befektető élethelyzete, ezért nem lehet merev előírásként ragaszkodni korábbi tervekhez, ugyanakkor nem is érdemes minden változásra azonnal reagálni azzal, hogy újra és újra átírod a terveidet és a befektetési céljaidat.