Mi az a bonitás, és hogyan befolyásolja a hitelképességedet?

A bonitás egy pénzügyi alapfogalom. A latin bonitas kifejezés jelentése „jóság”, „kiválóság”. Pénzügyi területen a bonitás egy személy, vállalkozás vagy akár állam pénzügyi megbízhatóságát jelöli. Vagyis azt, hogy pénzügyi kötelezettségeit – például hitelek törlesztését, számlák vagy tartozások kifizetését – képes-e időben teljesíteni, azaz mennyire tekinthető megbízható adósnak, milyen a hitelképessége.

A bonitás egy összetett mutató. A bankok az ügyfél vizsgálata során több tényezőt is figyelembe vesznek, így például az igazolt jövedelmet, a meglévő hiteleket, a korábbi fizetési fegyelmet, a munkaviszony stabilitását, vagyoni helyzetet, megtakarításokat és a bankszámlaforgalmat. Ezen tényezők összessége határozza meg az ügyfél bonitását. Minél jobb valakinek a bonitása, annál nagyobb eséllyel és kedvezőbb feltételekkel kap hitelt.

A bonitás nem azonos a fizetőképességgel, annál tágabb fogalom. Míg a fizetőképesség az ügyfél pillanatnyi pénzügyi helyzetére vonatkozik, vagyis alapvetően arra, hogy van-e elegendő pénzügyi forrása ahhoz, hogy teljesítse fizetési kötelezettségeit, addig a bonitás a hosszabb távú pénzügyi stabilitást és a megbízhatóságot is jelzi.

A bonitás meghatározása különösen fontos a hitelezésben, a lízingügyleteknél és az üzleti partnerek értékelésénél is. A bankok számára a bonitás vizsgálata a kockázatkezelés alapja.

A pénzintézetek a bonitásvizsgálat során azt próbálják felmérni, hogy az ügyfél képes lesz-e a hitel törlesztőrészleteit hosszú távon, rendszeresen és késedelem nélkül fizetni. A gyakorlatban egy ügyfél bonitása a hitelminősítés, illetve hitel előminősítés során derül ki.

A bonitás megállapításához a bankok részletesen elemzik az igénylő pénzügyi helyzetét. A hitelbírálat során több tényezőt is figyelembe vesznek.

Utóbbi kapcsán fontos tudni, hogy a Központi Hitelinformációs Rendszer az ügyfél teljes hiteltörténetét tartalmazza. Amennyiben törlesztőrészleteit rendben fizette és fizeti, akkor a pozitív listán szerepel, ami a bank felé jelzi a megfelelő fizetési fegyelmet.

Ezzel szemben a negatív KHR listára mulasztás (90 napon túl, a minimálbér összegét meghaladó lejárt tartozás) esetén kerül fel. Aktív státuszban – tehát, ha a tartozás még nincs rendezve – nem hiteleznek a bankok, míg a tartozás rendezése után egy évre passzív státuszba kerül az adós. Ez már nem jelent minden esetben azonnal elutasítást a bankok részéről, de ebben az esetben sem jók a hitelhez jutás esélyei.

A hitelképesség feltételei közé tartozik emellett az igazolható, megfelelő típusú és összegű jövedelem. Ehhez szorosan kapcsolódik a jövedelemarányos törlesztőrészlet mutató (JTM) is. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) által előírt JTM-szabály meghatározza, hogy a hitelfelvevő igazolt havi jövedelmének legfeljebb mekkora része fordítható hiteltörlesztésre. Ez azért fontos, mert a bank így próbálja megelőzni a túlzott eladósodást.

Amennyiben a hitelképesség igazolása a bank felé első körben sikertelen, akkor a hitelminősítés javítható.

A bonitás az államok esetében is az adott ország pénzügyi megbízhatóságát és hitelképességét fejezi ki. Vagyis, hogy egy adott ország mennyire tekinthető jó adósnak a nemzetközi tőkepiacokon. Minél jobb egy ország bonitása, annál kisebb kockázatot látnak benne a befektetők.

Az államok esetében a bonitás meghatározásánál a nemzetközi hitelminősítő intézetek véleménye a döntő. Az államok bonitását három nagy nemzetközi hitelminősítő értékeli: a Fitch Ratings, a Moody’s és a Standard & Poor’s. A hitelminősítők több tényezőt vizsgálnak, így többek között:

A hitelminősítéseket betűjelekkel jelölik. A legjobb kategóriák az AAA és Aaa besorolások, amelyek nagyon alacsony kockázatot jeleznek, míg a legrosszabbak a C, illetve D besorolások. Ahogy romlik a besorolás, úgy nő a befektetői kockázat is.

Egy bizonyos szint alatt az adott ország már befektetésre nem ajánlott lesz, azaz átkerül a bóvli kategóriába. Ez az intézményi befektetők számára egy olyan jelzés, ami miatt kénytelenek eladni az adott ország kötvényeit. Egy ilyen lépés azonnal megnöveli a hozamokat és megemeli az állam finanszírozási költségeit.

Egy ország leminősítésének közvetlen következménye, hogy az állam csak magasabb kamattal tud hitelt felvenni, aminek hatása van a banki kamatokra, a vállalati hitelezésre, az árfolyamra és akár az inflációra is. Egy leminősítés tehát az emberek számára is érzékelhető hatásokkal járhat.

A hitelminősítők nemcsak kategóriába sorolnak, hanem kilátást (stabil, pozitív vagy negatív) is közzétesznek. Ez azt jelzi, hogy az elkövetkező hónapokban várható-e módosítás, és milyen irányba.

A cégeknél a bonitás azt mutatja meg, hogy a cég képes-e megfelelően teljesíteni pénzügyi kötelezettségeit, például visszafizetni a hiteleit, kamatot fizetni a kötvénytulajdonosoknak vagy rendezni a beszállítói tartozásait.

A vállalati bonitás is elsősorban a finanszírozás szempontjából fontos. A bankok, befektetők és üzleti partnerek a bonitás alapján döntik el, milyen feltételekkel hajlandók finanszírozni a céget, illetve mennyire látják kockázatosnak az együttműködést.

A nagy multinacionális vállalatokat ugyanúgy a nagy hitelminősítők – a Fitch Ratings, a Moody’s és a Standard & Poor’s – értékelik, mint az államokat, csak más szempontokat vesznek figyelembe. Így többek között vizsgálják:

A hitelminősítők a cégek esetében is betűjelekkel jelzik a megbízhatóságot. A vállalati bonitás közvetlenül meghatározza, hogy a cég milyen feltételekkel tud kötvényt kibocsátani. Minél gyengébb egy cég bonitása, annál magasabb kamatot (kockázati prémiumot) kell fizetnie, hogy a befektetők megvegyék a kötvényeit.

A kisebb cégeknél is van azonban bonitásvizsgálat, például bankhitel igénylésekor vagy lízingnél. Annyi az eltérés, hogy ezeknél a bankok saját belső minősítési rendszerük alapján értékelik a vállalkozás bonitását, ahogy az magánszemélyeknél is történik.