Nyerő lenne az egészségpénztár, ha a reformjára lenne kormányzati szándék
Az egészségpénztár egy méltatlanul elhanyagolt öngondoskodási eszköz. Az emberek egyre jobban kedvelik, annak ellenére, hogy a pénztárak előnyös tulajdonságait az utóbbi időben inkább nyirbálták, ahelyett, hogy fejlesztették volna. Pedig lehetne belőle egy igazán hasznos egészségmegőrző eszköz a lakosság kezében.
Egészségügy romokban
Az egészségügy említése önmagában is komoly indulatokat képes generálni. Miközben a vita folyamatos arról, hogy ki tette tönkre és mióta megy ez így, a helyzet javítására a szándék is nehezen látszik. Az állami egészségügy mellett pedig kiépült egy igen komoly magánszektor, és ha eltekintünk attól, hogy ez mennyire szándékolt vagy helyes irány, abban mindenképpen egyetérthetünk, hogy aki ma Magyarországon gyógyulni szeretne, az jobban teszi, ha mélyen zsebébe nyúl, és felkeres egy magánrendelőt.
A magánegészségügy ugyanis régóta maga mögött hagyta a szolgáltatásbővítő jellegét, és az egészségügyi ellátás szerves része lett. Az állami ellátásban tapasztalható várakozási idők azokat is a magánegészségügy felé terelik, akik inkább az államira hagyatkoznának. Az Ernst & Young már 2022-ben, a pandémia után is azt mérte, hogy közel 20 százalékkal megnőtt a magánegészségügyet használók aránya, és ezen belül is kiemelten fontos a fiatalabb korosztály számára. A helyzet pedig azóta sem változott.
Az Ipsos által 2024-ben 31 ország bevonásával készült kutatás is lesújtó képet mutat. A magyarok több kérdésben is előkelő helyet foglalnak el, és nem a jó értelemben. Az emberek 58 százaléka gondolja, hogy az egészségügyi ellátás szegényes vagy nagyon szegényes, és 97 százalék véli, hogy ez a jövőben is így marad, vagy tovább romlik. 78 százalék mondta, hogy az egészségügy túlfeszített és 87 százalék gondolja, hogy túl hosszúak a várakozási idők. 86 százalék véleménye szerint az országban sokan nem engedhetik meg maguknak a jó minőségű ellátást, és ez utóbbi kettő az a pont, ahol az egészségpénztár szerephez juthatna.
Régi jó egészségpénztár
Egészségpénztárak 1993 óta alakulhatnak Magyarországon. Az indulás óta komoly konszolidáción ment keresztül a piac, a kezdeti több tucat pénztár helyett ma már csak 11 egészség- és önsegélyező pénztár működik az országban, ahol a piac közel 80 százalékát a négy legnagyobb pénztár, a Prémium, az OTP, az MBH Gondoskodás és a Patika öleli fel. Ezzel együtt a szabályozói környezet is változott, ami sok esetben szigorítást jelentett, például szűkítették az elszámolható termékek és szolgáltatások körét, és megszüntették a munkáltatói hozzájárulás adózására vonatkozó kedvezményt.
Az egészségpénztári befizetések után azonban továbbra is jár 20 százalék adóvisszatérítés, igaz ennek maximuma több, mint tíz éve nem változott, legfeljebb évi 150 ezer forint.
Az egészségpénztári tagok az egészségügyi költéseik után tehát akár évi 150 ezer forint adóvisszatérítést is kaphatnak, és ezzel még a legmagasabb költséget felszámító pénztárnál is 13,5 százalékot spórolhatnak az egészségügyi kiadásaikon. A jelenlegi áremelkedés mellett ez egyáltalán nem elhanyagolható.
Ezt sokan felismerték, és a pénztárak évek óta dinamikus létszámemelkedést tapasztalnak. Az egészségpénztáraknak mára több, mint egymillió tagja van, és közel 94 milliárd forint vagyont kezelnek. Az ide visszaigényelt adó, valamint a pénztár által a megtakarítások után fizetett hozam szja és szocho mentes, tehát a pénztár még befektetésnek sem utolsó, hála a jelenlegi magas hozamoknak.
Akkor mi a baj?
A KSH jelentősen késleltetve publikált utolsó, 2022-re vonatkozó adati szerint az emberek 1 072,8 milliárd forintot költöttek saját zsebből az egészségükre, ezzel a költségek 27,6 százalékát vállalva magukra. Ez az uniós átlag csaknem kétszerese. Jól jönne tehát a segítség.
Az adóvisszatérítés révén épp az anyagi terheket hivatott csökkenteni az egészségpénztár, de a termék sem nem elterjedt, sem pedig különösebben népszerű. A magán költségeket kevesebb, mint 10 százalék fizeti valamely öngondoskodási formán keresztül.
Ráadásul a meglévő egészségpénztári tagoknak közel 40 százaléka inaktív, azaz csak tartja a számláját, de egyáltalán nem használja úgy, hogy vannak olyan számlák, ahol százezres megtakarítása van a tagnak.
Pedig az egészségpénztár tipikusan az a termék, ahol viszonylag kis költségvetési ráfordítással és némi oktatással sokat lehetne javítani a lakosság egészségmegőrzéssel kapcsolatos közérzetén.
A pénztárak folyamatosan fejlesztenek
Az egészségpénztárak igyekeznek a tagokat mobilizálni, és közben új tagokat is megcélozni. Akciókat, nyereményjátékokat kínálnak, tájékoztatnak, modernizálnak, elektronikus ügyfélfiókot és mobilapplikációt fejlesztenek.
Mára már több olyan pénztár van, ahová online be lehet lépni, ahol elektronikusan intézhető a számlák beküldése és ahová tranzakciós díj-mentesen, bankkártyával történhet a befizetés. Online belépést biztosít a Prémium Egészségpénztár, az OTP, a Patika, az MHB Gondoskodás vagy az Allianz, a kártyás befizetés pedig minden pénztárnál működik. Mobilapplikációja az OTP-nek, a Prémiumnak, az MBH Gondoskodásnak és a Generalinak van.
Egyre több pénztár kínál bankkártyával összeköthető egészségkártyát. Ez egy különleges kártya, amellyel a termék egyik legnagyobb hátrányát küszöbölik ki a pénztárak: az okoskártyával akkor is fizethet a pénztártag az egészségpénztár terhére, ha ott épp nincs pénz. Ilyen kártyát kínál az OTP, a Prémium és az IZYS. Ezen kívül több pénztárnál elérhetők rendkívül kedvező egészségbiztosítási csomagok vagy szűrőcsomagok is.
Mit tehetne az állam?
Az adóvisszatérítés jó dolog, de az évi 150 ezer forintos keret rendkívül alacsony, ráadásul ezen az összegen az egészségpénztár a nyugdíjpénztárral együtt osztozik. Ezen kívül az adóvisszatérítés összege az adóbevallásban a pénztártípusok között nem megosztható, ha tehát valaki egészségpénztári és nyugdíjpénztári számlával is rendelkezik, akkor választania kell, hogy hová kéri a visszatérítést. Az első lépés tehát a két pénztártípusra jutó visszatérítések szétválasztása lenne.
Az adóvisszatérítés keretösszege mára már rendkívül alacsony, jelentősen elinflálódott. A keretösszeget legalább duplájára, évi 300 ezer forintra kellene növelni, illetve ennél talán még fontosabb lenne a mértékét emelni, például 20-ról 30 százalékra. Egy sávos visszaigénylés is segítene, például a kevesebbet befizetők a befizetéseiknek nagyobb részét igényelhessék vissza, mint a kiemelkedően magas összeget befizetni képesek.
Jelentős megkötés az egészségpénztáraknál, hogy a magánegészségügyi szolgáltatásokat csak szerződött partnereknél veheti igénybe a pénztártag. Így, ha a kedvenc fogorvosának nincs szerződése a pénztárral, akkor vagy másikat kell keresnie, vagy meg kell várnia, míg a pénztár szerződést köt a szakorvossal. (A pénztárak egyébként szívesen veszik az ajánlásokat, és igyekeznek minden szolgáltatóval szerződést kötni.) Ez a folyamat egyszerűsíthető lenne egy szakorvosi regisztrációra, és a kártyaelfogadás feltételeire is ráférne a könnyítés.
A szolgáltatóknak jelenleg túl nagy terhet jelent, hogy kártyaelfogadókká váljanak, így ezt többnyire csak a nagyobb magán rendelőintézetek engedhetik meg maguknak. A tagok azonban szívesebben fizetnek egészségkártyával, mint hogy számlákat kérjenek, és ezeket utólag küldjék be a pénztárhoz. Ezt a folyamatot egyszerűsíteni kellene.
Túl nagy falatnak bizonyul továbbá az önsegélyező szolgáltatások igénybevétele a tagok számára. Jó dolog például, hogy a lakáshitel egy része az egészségpénztáron keresztül fizethető. Az adóvisszatérítésen keresztül egy 20 éves futamidejű hitelen a pénztártag már milliós összeget spórolhat.
Jelentős akadály azonban, hogy önsegélyező szolgáltatásra csak a pénztárban legalább 180 napja tartott összeg felhasználható. Ez lakáshitel-törlesztés esetén azt jelenti, hogy a pénztárból törlesztendő részt a pénztártagnak fél évig duplán kell fizetnie, egyrészt a banknak, másrészt a pénztárba, hogy utána onnan törleszthessen. Az már csak hab a tortán, hogy a havi 40 800 forintos törleszthető összeg is alacsony, más önsegélyező szolgáltatások keretösszegeivel együtt.
Az adóvisszatérítés utólagos, tehát a 2024-es pénztári befizetések után 2025-ben, adóbevalláskor kaphatja vissza a tag a neki járó összeget. Vagyis az egészségügyi szolgáltatások, gyógyszerek és egyéb elszámolható termékek árát meg kell előlegeznie a pénztártagnak. Ráadásul ez a módszer egyre több állampolgárt szorít ki a felhasználók köréből, pedig az egészségpénztár mindenki számára hozzáférhető kellene, hogy legyen.
Bár 16 éves kor felett bárki nyithat egészségpénztári számlát, 25 éves korig nem érdemes, hiszen eddig az életkorig nem fizetnek adót a fiatalok. Ehhez a körhöz most a több gyermeket nevelő és 30 év alatti édesanyák is csatlakoznak. Azoknak az édesanyáknak, akik nem fizetnek adót, már nem éri meg egészségpénztári, sem nyugdíjpénztári számlát fenntartani, hisz nincs miből visszaigényelni a 20 százalékot.
Az adómentesség persze nagy anyagi könnyebbség, de ezzel az öngondoskodás, mint a pénzügyi tudatosság egy fontos eleme elveszik, annak ellenére, hogy az időskor felé haladva az egészségügyi kiadások rendszerint nőnek, míg a jövedelem csökken. Ezért érdemes lenne felülvizsgálni az adóvisszatérítést, mint motiváló eszközt, és például egy azonnali százalékos visszatérítésre cserélni.
A fentieket pedig meg lehetne koronázni egy komolyabb központi tájékoztató kampánnyal, ugyanis ebben az országban komoly hiány mutatkozik jó általános egészségi állapotból, illetve pénzügyi és egészségügyi tudatosságból.
Hiszek abban, hogy stresszmentesebb és jobb életünk lehetne, ha átgondolt pénzügyi döntéseket hoznánk. Ebben szeretnék segíteni. Folyamatosan keresem a megoldást azokra a problémákra, amiket a legtöbben nehezen tudnak maguktól megoldani, és ahol egy jó döntésnek komoly hatása van. Úgy gondolom, hogy a pénzügyek világa az, amiben a legtöbbet tudok segíteni. 2010 óta azon dolgozom, hogy segítsek tudatos és biztos döntéseket hozni a BiztosDöntés.hu-n. Előtte a BankRáció.hu alapítója és ügyvezetője voltam. 15 éve foglalkozom lakáshitel, személyi kölcsön, bankszámla, banki betét, állampapír termékcsoportok összehasonlításával. 2006-ban végeztem közgazdászként az International Business School (IBS) főiskolán.
A fenti cikkben szereplő megállapításokat a Biztos Döntés Kft. a releváns tények és körülmények lehető leggondosabb szakmai értékelése alapján igyekezett megfogalmazni. Ebből adódóan a fenti írás nem tényközlés, hanem a Biztos Döntés Kft. – megfontolt és felvállalt – szakmai véleményét jeleníti meg.
