Készletértékelési módszerek: FIFO, LIFO, LOFO és HIFO
A különféle készletértékelési módszerek nemcsak a vállalat nyereségét, hanem az adóterheit is befolyásolják. A megfelelő módszer kiválasztása stratégiai döntéssel érhet fel, különösen inflációs vagy volatilis piaci környezetben. Segítségükkel a vállalatok nemcsak pontosabb pénzügyi képet alkothatnak a saját működésükről, hanem az adóoptimalizálás lehetőségét is kihasználhatják. De lássuk, mit is jelentenek a különböző készletértékelési módszerek!
FIFO: First In First Out
A FIFO módszer (First In, First Out) egy természetes és jól átlátható készletkezelési rendszer, mely a fizikai és pénzügyi eszközök esetében is kiválóan használható. A FIFO módszer működése egészen egyszerű, illetve számtalan előnye van:
- Használata során a legrégebben vásárolt készleteket értékesítik először;
- Stabil és egyszerű módszer;
- Infláció esetén magasabb nyereséget eredményez, de magasabb adófizetési kötelezettséggel járhat.
LIFO: Last In First Out
A LIFO módszert (last in first out) elsősorban olyan iparágakban alkalmazzák előszeretettel, ahol az árak gyakran és jelentősen változnak. Bizonyos nemzetek nem engedélyezik a használatát, holott bizonyos helyzetekben jelentős előnyt biztosíthat a vállalkozások számára. Hiszen
- Alkalmazásakor a legutóbb beszerzett készleteket használják fel először;
- Csökkentheti a vállalkozás adóterheit inflációs környezetben;
- Bár az IFRS nem engedélyezi a használatát, ám az Egyesült Államok GAAP szabályozása igen.
LOFO: Lowest In First Out
A LOFO módszer egy ritkábban alkalmazott készletértékelési módszer, melynek szintén az adóalap kialakítása során van kulcsszerepe. A módszer torzíthatja a pénzügyi kimutatásokat, mivel nem tükrözi hűen a készletek aktuális piaci értékét. Jellemző továbbá rá, hogy
- Alkalmazásakor a legalacsonyabb áron beszerzett készleteket értékesítik először;
- Kedvező lehet az alacsony költségek és magasabb nyereség elérése érdekében;
- Ritkábban használt módszer, főleg adóoptimalizálási célokra alkalmazzák.
HIFO: Highest In First Out
A HIFO módszer előnye, hogy csökkentheti a kimutatott nyereséget és ezáltal az adófizetési kötelezettséget, különösen inflációs vagy volatilis piaci környezetben. Legfontosabb tulajdonságai közé tartozik, hogy
- A legmagasabb áron vásárolt készleteket adják el először;
- Csökkentheti a kimutatott nyereséget, ezáltal optimalizálja az adófizetést;
- A volatilis piacokon hasznos lehet a pénzügyi kockázatok mérséklésére.
Befektetés: Készletértékelés és adóoptimalizálás
Részvények, részvényalapok és egyéb befektetési alapok esetében a készletértékelési módszerek – mint amilyen a FIFO, LIFO, LOFO és a HIFO – közvetlen hatással vannak a kimutatott nyereségre és így az adófizetési kötelezettségre is.
Egyaránt jellemző rájuk, hogy jelentősen módosíthatják azt, hogy egy adott időszakban mekkora profit jelenik meg a könyvekben, különösen az inflációval terhelt vagy volatilis piacokon. Összességében a részletezett módszerek nemcsak a vállalat pénzügyi eredményeit módosítják, hanem tudatos választással adóoptimalizálási eszközként is szolgálhatnak a befektetési tevékenység során.
Vegyünk egy példát, melyben egy vállalat három különböző időpontban vásárol részvényeket. Eltérő árakon teszi ezt, így 100 darabot 1 000 forintért, 100 darabot 1 200 forintért, majd újabb 100 darabot 1 500 forintért. Ezután várnak, amíg az árfolyam eléri az 1 600 forintot, és úgy döntenek, hogy eladnak 100 részvényt. Itt jön a kulcs: nem mindegy, hogy ennek során melyik készletértékelési módszert alkalmazzák, azaz hogy eladáskor melyik beszerzési ár alapján számolják el a költséget.
A FIFO módszer (First In First Out) alkalmazása esetén ugyanis a legrégebben, legolcsóbban (1 000 forint) vásárolt részvényeket értékesítik, így a vállalat nyeresége 60 000 forint lesz (1 600 – 1 000 × 100), ami magasabb adóalapot és nagyobb adófizetést eredményez.
Ezzel szemben a LIFO módszer (Last In First Out) és HIFO módszer (Highest In First Out) alkalmazása esetén a legutóbb vagy legdrágábban beszerzett részvényekkel kezdik az értékesítést, tehát az 1 500 forintosakat adják el, így a vállalat nyeresége mindössze 10 000 forint lesz. Ez a jóval alacsonyabb profit lényegesen alacsonyabb adóterhet jelent, ami inflációs környezetben kifejezetten kedvező lehet a vállalat számára.
Gyakran ismételt kérdések
-
Melyik készletértékelési módszer a legjobb hosszú távon?
Hosszú távon általában a FIFO módszer (First In First Out) tekinthető a legmegbízhatóbbnak, mivel jól tükrözi a készletek valós piaci értékét a mérlegben, és stabilabb pénzügyi képet nyújt a vállalatról. Bár inflációs környezetben magasabb nyereséget és adóterhet eredményezhet, a befektetők és a könyvvizsgálók számára átláthatóbb és következetesebb információkat biztosít.
-
Hogyan befolyásolja a készletértékelés a vállalat adófizetését?
A készletértékelés közvetlenül befolyásolja az eladott áruk költségét (COGS), így a kimutatott nyereséget is. Ha egy módszer magasabb költséget mutat ki, akkor az adóalap alacsonyabb lesz, így a vállalat kevesebb adót fizet. Ezzel szemben az alacsonyabb költséget kimutató módszerek (pl. FIFO) magasabb nyereséget és nagyobb adókötelezettséget eredményeznek, különösen infláció esetén.
-
Milyen iparágakban használják leggyakrabban a LIFO és FIFO módszert?
A FIFO módszert leggyakrabban gyorsan forgó árukészlettel dolgozó iparágakban alkalmazzák, például a kereskedelemben, élelmiszeriparban és gyógyszeriparban, ahol fontos, hogy a régebbi áruk kerüljenek először értékesítésre. Ezzel szemben a LIFO módszert főként az olyan iparágak használják, amelyek jelentős áringadozással szembesülnek (pl. olaj-, fém- vagy vegyipar), és ahol az adóoptimalizálás vagy a készletköltségek inflációhoz való igazítása előnyt jelenthet.
A fenti cikkben szereplő megállapításokat a Biztos Döntés Kft. a releváns tények és körülmények lehető leggondosabb szakmai értékelése alapján igyekezett megfogalmazni. Ebből adódóan a fenti írás nem tényközlés, hanem a Biztos Döntés Kft. – megfontolt és felvállalt – szakmai véleményét jeleníti meg.
