A FED (Federal Reserve) – mi ez, és hogyan befolyásolja a világgazdaságot?

A FED az amerikai monetáris politikát irányítja, biztosítja a pénzügyi rendszer stabilitását, működteti a fizetési rendszert és állampapírpiaci beavatkozásokat hajt végre.

A FED elnöke Jerome Powell 2018 februárjától.

A pénzügyi stabilitás biztosítása és a bankrendszer védelme érdekében hozták létre a Fed-et Thomas Woodrow Wilson demokrata elnök idejében. A Federal Reserve törvényt 1913 végén fogadták el; ezt követően 1914 novemberében kezdte meg működését az intézmény. Előtte még két központi banki rendszer működött a kontinensen. A törvény lehetővé tette a Federal Reserve bankjegyek kibocsátását.

A FED döntései világszinten hatnak, működése rugalmasabb az Európai Központi Bankhoz (EKB) képest, amely jogilag korlátozottabb helyzetben van például az állampapír-vásárlásoknál.

Az amerikai intézmény mandátuma kettős célt szolgál, egyrészt az árstabilitást és a munkaerőpiac biztonságát szavatolja. Eközben az EKB elsősorban az infláció kontroll alatt tartására figyel és csak másodlagos cél a gazdaság támogatása.

A Magyar Nemzeti Bank hasonló szerepet tölt be a gazdaságban Magyarországon, mint a FED vagy az EKB, de működése jelentősen eltér a nagy jegybankokétól - például abban is különbözik, hogy egyetlen intézményként Budapestről működik. A magyar központi pénzintézet inflációs célkövető rendszert alkalmaz, és csak akkor támogathatja a gazdaságpolitikát, ha a fogyasztói áremelkedést nem veszélyezteti.

A FED figyeli a kormányzati munkaerőpiaci jelentést, a negyedéves GDP-adatokat és a fogyasztói árindexet. Évente nyolc alkalommal teszi közzé a 12 regionális FED-körzet gazdasági szereplőinek megkérdezésén alapuló jelentését két héttel a kamatdöntés előtt. Átfogó FED-jelentés készül a monetáris politikáról és a gazdasági fejleményekről a Szenátus számára is.

A befektetők a gazdaság, a kötvénypiacok és a részvénypiacok megmentőjeként tekintenek rá - innen ered a Fed-put kifejezés.

A szakmai vélekedés szerint a FED működésében a kötvénypiacokat követi: ha a kötvénypiaci hozamok emelkednek/csökkennek, akkor akkor kamatemelés/csökkentés várható.

A FED monetáris politikai döntései a részvénypiacokkal is összefüggésbe hozhatók, azaz itt is van bizonyíték az úgynevezett Fed-putra. Az emelkedő kamat negatív részvénypiaci reakciókkal jár rendszerint, ugyanakkor a jelentősebb részvénypiaci visszaesések kamatvágásra ösztönözhetik a FED-et.

A washingtoni székhelyű Kormányzótanácsnak hét tagja van, köztük a FED elnöke is, akiket az Egyesült Államok elnöke nevez ki 14 évre és a Szenátus hagy jóvá. A testület tagjai a kormányzattól függetlenül működnek, felügyelik és szabályozzák a tagbankokat és az amerikai bankrendszert.

Az amerikai elnök korlátozottan tud hatni a FED működésére, ugyan a tisztségviselőket kinevezi, de azok függetlenül végzik tevékenységüket, a monetáris politikát nem befolyásolhatja.

Tizenkét regionális tartalékbank alkotja a Fed rendszerét, amelyek külön elnökkel rendelkeznek. Ezek helyei: Boston, New York, Philadelphia, Cleveland, Richmond, Atlanta, Chicago, St. Louis, Minneapolis, Kansas City, Dallas, San Francisco.

A Federal Reserve Bankok működése változó, vannak magáncékegre és szövetségi állami ügynökségekre jellemző elemeik is.

A monetáris politikai döntéseket - így az alapkamat szintjéről is a határozatot - a Federal Open Market Committee (FOMC), vagyis a Fed nyíltpiaci bizottsága hozza meg. Ennek tagja a Kormányzótanács hét tagja és a Federal Reserve Bankok négy képviselője rotációs alapon. A New York-i Federal Reserve Bank vezetőjének állandó helye van a bizottságban, mert ez az intézet felel a nyíltpiaci műveletekért.

A FED inflációs célja 2 százalék. A vártnál alacsonyabb infláció azt jelenti, hogy később kerülhet sor kamatemelésre, a magasabb fogyasztói árindex pedig a ráta növelését valószínűsíti, ezzel pedig a gazdasági aktivitást csökkenti.

Az általános pénzügyi feltételek alakulása - a hitelek elérhetősége és költsége - befolyásolja a foglalkoztatást. Amikor a kamatlábak csökkennek, olcsóbbá válik a hitelfelvétel, így a háztartások többet vásárolnak, a vállalkozások pedig munkaerőt tudnak felvenni.

A pénzügyi rendszer stabilitásának fenntartása és a piacokon felmerülő rendszerszintű kockázatok megfékezése a FED egyik legfontosabb küldetése. A pénzügyi rendszer akkor tekinthető stabilnak, ha piacai és intézményei rugalmasak és működőképesek.

A Fed monetáris politikájának fő eszköze az alapkamatláb – az a kamat, amelyet a bankok fizetnek az egynapos hitelfelvételért a szövetségi alapok piacán.

Amikor a központi bank szerepét betöltő intézmény kamatot csökkent, a beruházásokba, a részvénypiacokra, az ingatlanokba és a kockázatos eszközökbe pénz áramlik, a profitok nőnek és mindez a gazdaságot ösztönzi.

Kamatemeléskor növekszik a hitelhez jutás költsége, ami visszafogja a gazdaság teljesítményét. A bankbetétek és a kötvények kamata is emelkedik, az egyéb eszközökből pedig ide áramolhat a pénz.

Válság esetén az állampapírok és jelzálog-fedezetű értékpapírok vásárlásával hoz létre likviditást a FED, pénzt juttat a gazdaságba, ami a pénzpiaci kamatokat csökkenti (quantitative easing). Fellendüléskor épp az ellenkezője történik: eladással előzi meg a gazdaság túlfűtöttségét.

Amikor a FED a tartalékok növelését követeli meg a tagbankoktól, azok kisebb összegeket fordítanak hitelezésre, ettől pedig a banki kamatok emelkednek, nehezebbé válik a hitelhez jutás.

A FED politikáját két állat jelképével szokták szimbolizálni: a "hawkish" (héja) és a "dovish" (galamb) kifejezések arra utalnak, hogy a monetáris döntéshozók hangulata inkább a szigorítás irányába mutat vagy a lazítás a valószínűbb.

A hawkish (héja) kifejezés akkor merül fel, ha a monetáris politika szigorításáról van szó, például a kamatlábak emelésekor vagy a jegybank mérlegének csökkentésekor. Olyankor is használják ezt a fogalmat, ha a jegybankárok pozitívan viszonyulnak a gazdasági növekedési kilátásokhoz, és az infláció növekedésére számítanak.

A dovish (galamb) kifejezés arra utal, hogy a központi bankárok a kamatlábak csökkentését, a mennyiségi lazítás növelését tervezik a gazdaság ösztönzése érdekében. A gazdasági növekedés lassulása és az infláció csökkenése jellemző általában ilyenkor.

Az erősödő dollár azt jelenti, hogy más devizákhoz képest többet ér az amerikai fizetőeszköz. A dollár erősödésének például a Fed kamatemelése, az amerikai gazdaság erősödése, a dollárban jegyzett nyersanyagok iránti keresletnövekedés vagy a menekülődeviza-szerep felértékelődése ágyazhat meg.

Az Amerikai Egyesült Államok az 1973-as első olajválság utáni évben megállapodott Szaud Arábiával, hogy a kőolaj-kereskedelmet az arab ország dollárban bonyolítja, majd a teljes olajpiacot a zöldhasúhoz rögzítették. Petrodollárnak nevezzük azt a pénztömeget, amelyet kőolaj-tranzakcióra használtak. Az alku része volt, hogy Szaúd-Arábia csúcstechnológiás fegyverekhez juthat, illetve politikai támogatást biztosít számára Washington.

Az amerikai dollár a világon a legfontosabb menekülő deviza, amelyet a befektetők rendszerint válság és piaci bizonytalanságok közepette azért keresnek, mert értékálló befektetésnek tartanak. A befektetők kockázatos körülmények között gyakran menekülnek amerikai állampapírba.