WACC – Súlyozott átlagos tőkeköltség: jelentése, számítása, szerepe

A WACC (Weighted Average Cost of Capital) a vállalat finanszírozási forrásainak átlagos költségét mutatja, vagyis azt, mennyi hozamot kell a cégnek biztosítania a befektetők és hitelezők számára.

A számítás során figyelembe veszi a saját tőke és az idegen tőke arányát és költségét, így a vállalat teljes tőkeköltsége alapján készül el a kalkuláció. A mutató célja a vállalatokba történő befektetések megtérülésének az elemzése.A WACC nem csak a vállalatot követő elemzőknek, vagy befektetőknek hasznos mutató, hanem a cég menedzsmentje számára.

A fogalom két oldalról is megközelíthető. A vállalkozás szempontjából ez a finanszírozási források ára, amit a finanszírozók - akik lehetnek hitelezők, vagy részvényesek - számára fizetni, vagy megtérülés útján (árfolyam-emelkedés, osztalék) ígérni kell.

A befektetők/finanszírozók oldaláról a tőkeköltség a vállalkozástól, a rendelkezésre bocsátott tőkéért elvárt hozam. Ezt a piac, illetve a befektetők határozzák meg, az a hozamszint, amely egy hasonló kockázatú befektetéssel realizálható lenne.

A tőkeköltség jellemzően magasabb, mint a (lényegében) kockázatmentes állampapír hozama, hiszen a vállalatfinanszírozás, vagy tulajdonszerzés egy vállalatban kockázatosabb dolog, mint állampapírt tartani.

Összefoglalva, amit egyik oldalról a finanszírozó elvár, az a másik oldalról a vállalati forrásszerzés ára, költsége is egyben. Meghatározása százalékban történik.

A kalkuláció a saját és idegen tőke költségét súlyozottan és arányosan veszi figyelembe.

A WACC számításának alapképlete:

WACC = (E/V x Re) + ((D/V x Rd) x (1 – T))

Az eredmény a vállalat átlagos tőkeköltsége százalékban, amelyet az új beruházások megtérülésének összehasonlításához lehet használni.

Példa:

Egy magyar cég saját tőke költsége például 14,95 százalék, ami a kockázatmentes 10 éves állampapírhozamból, a részvény béta értékéből és a magyar országkockázati felárból számítható ki.

Ezután meg kell nézni, hogy milyen kamaton adósodott el a vállalat, ez legyen 5,5 százalék.

Az adókulcs pedig 23 százalék.

Szükség lesz az aktuális saját tőke értékre: 2347 milliárd forint és az adósságra, ami 1164 milliárd. Ezután meg kell határozni a saját tőke és az idegen tőke súlyát az összes tőkében, a példa alapján ez 66,8 és 33,2 százalék.

A rendelkezésre álló adatok alapján 10,7 százalékos WACC adódik.

Egy vállalatnál a saját és az idegen tőke arányának kiegyensúlyozása kulcsfontosságú a pénzügyi stabilitás és a növekedés szempontjából. A saját tőke biztonságot ad, hiszen nem jár kötelező törlesztésekkel mint egy hitel, vagy kötvény, ugyanakkor drágább forrás, mivel a részvényesek magasabb hozamot várnak el.

Az idegen tőke (például hitel) számos esetben olcsóbb forrás, de túlzott mértékben kockázatos, mert növeli a fizetési kötelezettségeket és a csődveszélyt.

Az optimális tőkeszerkezet megtalálása azt jelenti, hogy a vállalat úgy kombinálja a saját és idegen forrásokat, hogy a finanszírozás költsége a lehető legalacsonyabb legyen, miközben a kockázat kezelhető marad. Egyes ágazatokban teljesen eltolódhat a saját és idegen tőke aránya, tipikus példa az ingatlanfejlesztés, ahol kifejezetten magas a leverage, az idegen tőke aránya.

A legfontosabbak az alapítók kezdeti befektetései, valamint a fel nem használt (a korábbi években felhalmozott, de osztalékként ki nem fizetett) nyereség. Ide sorolható még a különféle átértékelési tartalék, például ha a társaságnak vannak ingatlanjai, amelyek felértékelődhetnek. Végül az adott év adózott eredménye.

Az idegen tőke a vállalat külső forrásból származó finanszírozását jelenti, amelyet a cégnek meghatározott időn belül vissza kell fizetnie. Ide tartoznak például a hitelek, kötvények, szállítói tartozások, lízingkötelezettségek és más rövid- vagy hosszú lejáratú kötelezettségek. Az idegen tőke előnye, hogy viszonylag olcsó forrást kínálhat, ugyanakkor a törlesztési kötelezettségek miatt növeli a pénzügyi kockázatot.

A WACC elsősorban a befektetési döntések során játszik szerepet, hiszen az új projektek, beruházások megtérülését ehhez viszonyítják: csak akkor érdemes megvalósítani egy beruházást, ha annak hozama meghaladja a WACC-ot.

Emellett a vállalatok értékelésében is nélkülözhetetlen, mivel a diszkontált cash flow (DCF) modellben a WACC az a diszkontráta, amellyel a jövőbeli pénzáramlások jelenértékét ki lehet számolni.

A WACC segít meghatározni a vállalat számára egy minimális elvárt hozamot, amelyet a befektetők és hitelezők tőle elvárnak, így fontos eszköz a stratégiai és pénzügyi tervezés során.

A mutató számítása erősen függ a becsült paraméterektől, például a saját tőke költségétől, a béta mutatótól vagy a piaci kockázati prémiumtól.

A WACC közvetlenül hat a vállalat értékére, mert a diszkontált cash flow (DCF) modellben ez az a diszkontráta, amellyel a jövőbeli pénzáramlások jelenértéke kiszámítható. Minél alacsonyabb a WACC, annál nagyobb jelenérték az eredmény ugyanakkora cash flow-ból, így magasabb lesz a vállalat értéke. Fordítva, ha a WACC magas, a jövőbeli bevételek jelenértéke alacsonyabb, és ez csökkenti a cég piaci értékét.