BUBOR – Hogyan számolják, hogyan befolyásolja a hiteleket és állampapírokat?

A BUBOR (Budapest Interbank Offered Rate, azaz a budapesti bankközi forint hitelkamatláb) a magyar bankok egymás közötti, rövid lejáratú forinthitelekre alkalmazott napi szintű átlagolt kamatlába különböző futamidőkre.

A több bank ajánlatának átlagából képződő bankközi hitelkamat a magyar pénzügyi rendszer egyik legfontosabb irányadó mutatója, mely azt jelzi, hogy milyen áron juthatnak a bankok rövid távú forrásokhoz. A gyakorlatban referenciakamatként alkalmazzák: a bankok ehhez árazzák a változó kamatozású betétek és hitelek egy részét.

A BUBOR hatása a pénzpiacokra jelentős, de a banki adósok számára is fontos lehet egyes hitelkamatok alakulása szempontjából. A BUBOR és bizonyos rövid futamidejű hitelek közötti kapcsolat azért szoros, mert a hitelszerződésekben a kamat általában két részből áll: egyrészt a referenciakamatból (ami adott esetben a BUBOR), másrészt a kamatfelárból. Ezáltal a BUBOR közvetlenül meghatározza, mekkora a törlesztőrészlet egy hitelnél. Ha a bankközi forrásköltségek emelkednek, a hitelkamatok is nőnek, és fordítva.

A BUBOR és a lakáshitelek között ugyanakkor már nincs kapcsolat, aminek az az oka, hogy a lakáshitelek jellemzően éven túli futamidejűek. Ezért egy másik referenciamutatóhoz kötik őket, a BIRS-hez (Budapest Interest Rate Swap, azaz budapesti kamatswap ügyletek).

A BUBOR-t a bankközi piac szereplőinek jegyzései alapján állapítja meg a Magyar Nemzeti Bank (MNB). A meghatározott futamidőkre (1 napra, 1 és 2 hétre, 1, 2, 3, 6, 9 és 12 hónapra) vonatkozó kamatokat munkanapokon 11 órakor teszik közzé.

A BUBOR követi a jegybanki alapkamat alakulását, de nem azonos vele. Amikor a jegybank emeli az alapkamatot, akkor a bankok forrásköltségei is nőnek, ami felfelé húzza a bankközi kamatokat is. Az alapkamat csökkentése esetén ennek épp az ellenkezője történik: az alacsonyabb alapkamat lefelé mozgatja a BUBOR-t, mérsékelve a piaci kamatszinteket.

A BUBOR számítása a hazai bankközi piac napi szintű adatgyűjtésén alapul. Adatokat csak meghatározott referenciabankok szolgáltathatnak. Ezek a kijelölt, jelentős piaci részesedéssel bíró Magyarországon működő hitelintézetek, melyek aktív szereplői a bankközi piacnak, és rendelkeznek a szükséges likviditással.

Ők minden munkanapon megadják, hogy különböző futamidőkre milyen kamatszinten lennének hajlandók fedezetlen forinthitelt nyújtani más, megfelelő minősítésű banknak. Fontos, hogy ezek nem ténylegesen megkötött ügyletek, csak a bankok aktuális piaci várakozásait és költségeit tükrözik.

A beérkező kamatjegyzésekből egy úgynevezett csonkolt átlagot számítanak. Ennek lényege, hogy a szélső értékek – a legmagasabb és a legalacsonyabb ajánlatok – kiesnek a számításból. Ezáltal védik a mutatót a szándékos manipulációtól, illetve az egyedi banki likviditási problémákból adódó torzításoktól. A megmaradó értékek egyszerű számtani átlagából áll elő egy adott futamidőre – 1 napra (O/N, azaz overnight), 1 és 2 hétre, valamint 1, 3, 6, 9 és 12 hónapra – vonatkozó BUBOR.

A BUBOR dinamikus mutató, amely a pénzpiaci változásokra reagál. A BUBOR az az ár, amiért a bankok pénzt nyújtanának. Piaci bizonytalanság idején a bankok óvatosabbak lesznek, drágábban adnak kölcsön egymásnak, ami akkor is felfelé hajthatja a BUBOR-t, ha a jegybanki alapkamat egyébként nem változott.

A BUBOR ezért napi szinten változhat, hiszen közvetlenül leképezi a pénzpiaci környezet alakulását. Értékét befolyásolja többek között

Ha például szűkül a likviditás vagy emelkednek a kamatvárakozások, a bankok magasabb kamatszintet jegyeznek, ez pedig felfelé tolja a BUBOR-t.

A Magyar Nemzeti Bank BUBOR értékei annak hivatalos oldalán, napi bontásban, futamidők szerint láthatók. Az értéket munkanapokon, 11 órakor publikálják.

A BUBOR közvetlenül befolyásolja a rövid kamatperiódusú, változó kamatozású hitelek törlesztőrészleteit. A legtöbb hitelszerződés kamata nem egy fix, állandó szám, hanem két összetevőből áll: a referenciakamatból és a kamatfelárból. A referencia adott esetben a BUBOR egy meghatározott futamidőnél (például 3 vagy 6 havi), amelyhez a bank hozzáadja a saját kamatfelárát.

Míg a kamatfelár a bank saját profitját és kockázati költségét fedezi – és a futamidő alatt jellemzően változatlan marad –, a BUBOR folyamatosan változik. A változó kamatozású hiteleknél a kamatperiódusnak megfelelően számítják újra a kamatot. A törlesztőrészlet számításánál a kamatperiódus fordulónapján érvényes értéket veszik figyelembe.

Amikor eljön a hitelszerződésben rögzített kamatforduló ideje (például 3, 6 vagy 12 havonta), a bank az aktuális BUBOR érték alapján – a kamatfelár hozzáadásával – újraszámolja a havi törlesztőrészletet. Ha a BUBOR emelkedik, a hitelkamat is nő, ami magasabb havi törlesztőrészletet eredményez, ha pedig csökken, a törlesztőrészlet is mérséklődik.

A BUBOR-alapú kamatozás több hiteltípusnál is megjelenik, így a

Amennyiben egy hitel kamatát a bank úgy határozza meg, hogy az 3 havi BUBOR + 3 százalék kamatfelár, akkor ha a 3 havi BUBOR 6 százalék, az ügyfél által fizetendő kamat 9 százalékos lesz.

Amennyiben a következő kamatfordulókor a BUBOR 8 százalékra emelkedik, a hitelkamat 11 százalékra nő. Ez magasabb havi törlesztőrészletet jelent. Ha viszont a BUBOR 4 százalékra csökken, a kamat is 7 százalékra mérséklődik, csökkentve a havi terheket.

A BUBOR-alapú, rövid kamatperiódusú hiteleknél az adós viseli a kamatkockázatot, nem a bank. Ezért jellemzően ezek a hitelek az induláskor alacsonyabb kamatot kínálnak, mint a 10 évre fixált vagy a futamidő alatt végig változatlan hitelek, de nagyobb bizonytalanságot hordoznak az adós számára.

A BUBOR plusz kamatfelár kialakítás előnye tehát a rugalmasság, vagyis az, hogy a kamat – és így a törlesztőrészlet alakulása – követi a piaci változásokat. Egy kedvezőbbé váló kamatkörnyezet kifejezetten előnyös az adós számára egy ilyen hitelnél.

Ugyanakkor ez a tulajdonsága egyben kockázatot is jelent a kiszámíthatatlanság miatt. Hiszen a törlesztőrészlet a kamatperiódusnak megfelelően nemcsak csökkenhet, hanem növekedhet is. Bármilyen gazdasági sokk, növekvő inflációs várakozás, vagy egy jegybanki szigorítás (alapkamatemelés) miatt a havi törlesztés összege jelentős mértékben emelkedhet: a törlesztőrészlet adott esetben akár 20–30 százalékkal is növekedhet kamatfordulókor.

A BUBOR nemcsak a lakossági és vállalati hitelek esetében irányadó, hanem fontos szerepet tölt be bizonyos típusú állampapírok árazásánál is. Habár az állampapírok többsége fix kamatozású vagy inflációhoz kötött, létezik olyan állampapírtípus, amely hozamának meghatározásakor a bankközi kamatszint fontos viszonyítási alap.

A BUBOR az intézményi befektetőknek szánt, változó kamatozású államkötvényeknél jelenik meg meghatározó referenciaként. Ezeknél a papíroknál a kamat mértéke nem fix, hanem a mindenkor érvényes BUBOR-hoz (például a 3 havi szinthez) adnak hozzá egy előre meghatározott kamatfelárat.

A rövid futamidejű, jellemzően 3–12 hónapos diszkontkincstárjegyek (DKJ) hozama azonban nem BUBOR-hoz rögzített, csak együtt mozog a BUBOR-ral, mivel a befektetők általában összevetik, hogy a bankközi piacon milyen kamatot lehet elérni (BUBOR), és ehhez képest mennyit fizet az állam a rövid lejáratú papírokra.

Ha a BUBOR emelkedik, a DKJ‑hozamok is felfelé mozdulnak, mert a befektetők csak magasabb hozam mellett hajlandók állampapírt venni. Ha a BUBOR csökken, a DKJ-k hozama is mérséklődik, mivel rövid futamidejük miatt gyorsan újraárazódnak.

Ez a befektetés különösen akkor előnyös, amikor a piaci szereplők a jegybanki alapkamat emelésére számítanak. Ezek a papírok gyorsabban követik le a piaci hozamkörnyezet változását, mint a fix kamatozásúak.

A befektetők számára adott esetben megfontolás tárgyát képezheti, hogy inkább az infláció ellen védekezzenek – megtakarításaik értékének megtartásával – inflációkövető állampapírok (például PMÁP) vásárlásával, vagy BUBOR-ral együtt mozgó állampapírokkal a növekvő pénzpiaci hozamokat próbálják kihasználni, a rövid távú kamatváltozásokat követve.

Utóbbi abban az esetben lehet jó döntés, amennyiben a kamatszintek magasabbak, mint az aktuális infláció (pozitív reálkamat). Ilyenkor a BUBOR-hoz kötött papírok vonzóbbak az inflációkövető opcióknál. Utóbbiak azonban mindig késleltetve követik az inflációt, mivel az előző évi érték alapján kerülnek kiszámításra.