Mi a maginfláció? – Mi a hatása a gazdaságra?
A maginfláció egy kiemelt jelentőségű mutató, amit egyszerűen úgy lehet kiszámolni, hogy az inflációs kosárból kihagyják azokat a termékeket és szolgáltatásokat, amelyeknek rövid távon túl nagy mértékben ingadozik az ára. Az átmeneti hatások kiszűrésének célja a középtávú inflációs folyamatok pontosabb követése, illetve előrejelzése. Minden tudnivaló a cikkben.
Mit jelent a maginfláció?
A maginfláció az inflációnak egy olyan mutatója, amely kiszűri az erősen ingadozó árú termékeket és szolgáltatásokat, elsősorban az élelmiszert és az energiát. Célja, hogy pontosabb képet adjon a gazdaság tartós, hosszabb távú árdinamikájáról. Így a jegybankok és döntéshozók könnyebben felmérhetik a belső inflációs nyomást és alakíthatják a monetáris politikát.
A maginflációs mutatónál sok terméket kiszűr a KSH, ilyenek egyes élelmiszerek, a lakossági energia, támogatott gyógyszerek, a hatósági árszabályozás alá eső termékek, üzemanyagok, illetve 2021 óta a dohányáruk és a szeszes italok. Így a maginfláció a teljes fogyasztói kosár mintegy kétharmadát fedi le.
A maginfláció mutató főleg akkor érdekes, ha eltérő dinamikát mutat a headline inflációhoz képest. Ha például csak a fogyasztói árindex pattan fel, de a maginfláció nem mutat eltérést az előző havi értékekhez képest, akkor nagyon valószínű, hogy csak egyszeri tételek okozták az árak emelkedését. Ha viszont mindkettő emelkedik, akkor az egész gazdaságot érintő lehet a folyamat.
Maginfláció és teljes infláció – mi a különbség?
Teljes infláció (headline infláció): a fogyasztói árindex teljes kosarának árváltozását méri.
Maginfláció: kiszűri az erősen ingadozó tételeket (pl. élelmiszer, energia), és csak a tartósabb, stabilabb árdinamikát mutatja.
Különbség: a teljes inflációs adat a mindennapi életben érzékelt áremelkedést érzékelteti, míg a maginfláció a hosszabb távú inflációs trendek felmérésére szolgál. A headline infláció általában nagyobb kilengéseket mutat.
Felhasználás: a jegybankok gyakran a maginflációt figyelik szorosabban, mert ez megbízhatóbb alap a monetáris politika alakításához.
Hogyan számítják a maginflációt?
Egyszerűen: a fogyasztói árindexből (CPI) kihagyják azokat a termékeket, amelyek ára erősen ingadozik, leggyakrabban az élelmiszereket és az energiát, illetve a hatósági áras és támogatott termékekeket (például egyes gyógyszereket). Így egy szűkebb, de stabilabb kosár árainak változását vizsgálja a KSH, amely jobban érzékelteti a hosszútávú inflációs trendeket. Bizonyos országokban további tételeket is kizárhatnak, például az adóváltozások hatásait. Magyarországon a KSH publikálja a maginflációs rátákat, együtt a fogyasztói inflációs adattal. Egységes, nemzetközileg elfogadott képlet nincs a számításához.
Miért fontos a maginfláció a gazdaságban?
A maginfláció segíti a jegybankokat és a gazdaságpolitikai döntéshozókat abban, hogy pontosabban mérjék fel a belső inflációs nyomást a gazdaságban. Az inflációs várakozások is pontosabban modellezhetők az átmeneti áringadozások kiszűrésével.
A mutató alapján könnyebb meghatározni a megfelelő kamatpolitikát és a gazdaság hűtéséhez vagy élénkítéséhez szükséges lépéseket. Az árak alakulásának tartós trendjét a headline fogyasztói árindexnél pontosabban kifejező maginfláció kulcsfontosságú a pénzügyi stabilitás és a fenntartható gazdasági növekedés biztosításában.
Maginfláció és jegybanki célkövetés
A jegybankok, így a Magyar Nemzeti Bank (MNB) is, a maginflációt kiemelten figyelik, mert az pontosabban jelzi a gazdaság belső, tartós inflációs folyamatait. Mivel a teljes inflációt rövid távon sok külső tényező befolyásolhatja, a monetáris politika alakításához megbízhatóbb alapot ad a maginfláció. Az MNB inflációs célja 3 százalék, amelyet ±1 százalékpontos toleranciasávban tart megfelelőnek. A maginfláció alakulása ezért kulcsfontosságú mutató, mert segít eldönteni, szükséges-e kamatemelés vagy -csökkentés a cél elérése érdekében.
Ha a maginfláció magasabb, mint a teljes infláció (headline), az arra utal, hogy a tartós, belső árnyomás erősebb, miközben a volatilis tételek – például az energia vagy az élelmiszer – átmenetileg fékezik az összesített inflációt. Ez figyelmeztető jel a jegybank számára, mert azt mutatja, hogy a háttérben erős az áremelkedési tendencia. Ilyen helyzetben nagyobb az esély arra, hogy szigorúbb monetáris politikára, például kamatemelésre lesz szükség a hosszú távú árstabilitás megőrzéséhez.
Gyakran ismételt kérdések
-
Miért hagyják ki az energiát és élelmiszert a maginflációból?
Az erősen ingadozó árak miatt. A külső tényezők (például időjárás, termésátlagok, világpiaci árak) torzítanák a hosszú távú inflációs trendek mérését. -
A maginfláció alacsonyabb, mint a teljes infláció – ez jó vagy rossz?
Ha a maginfláció alacsonyabb a teljes inflációnál, az általában kedvező, mert azt jelzi, hogy az árnövekedést főként átmeneti, külső tényezők hajtják, nem pedig tartós belső folyamatok.
-
A maginfláció hogyan befolyásolja a hitelkamatokat?
A maginfláció emelkedése általában magasabb hitelkamatokhoz vezet, mivel a jegybank szigorítja a monetáris politikát az árstabilitás megőrzése érdekében.
A fenti cikkben szereplő megállapításokat a Biztos Döntés Kft. a releváns tények és körülmények lehető leggondosabb szakmai értékelése alapján igyekezett megfogalmazni. Ebből adódóan a fenti írás nem tényközlés, hanem a Biztos Döntés Kft. – megfontolt és felvállalt – szakmai véleményét jeleníti meg.
