Eurózóna: mit jelent, kik a tagjai, és hogyan lehet csatlakozni?

Az eurózóna azon európai uniós tagállamok csoportja, amelyek közös pénznemként az eurót használják. Ez egy monetáris unió, amelynek lényege, hogy a résztvevő országok feladják saját nemzeti valutájukat, és közös monetáris politikát követnek.

Az euró bevezetése megkönnyíti a kereskedelmet, az utazást és a befektetéseket, hiszen megszünteti az árfolyamkockázatokat és az átváltási költségeket a tagállamok között.

Fontos különbséget tenni az eurózóna és az Európai Unió között: bár minden eurózóna-tagállam EU-tag, nem minden uniós ország tartozik az euróövezethez. Például Svédország, Lengyelország vagy Magyarország jelenleg nem használ eurót, megőrizték saját nemzeti valutájukat.

Végül fontos kiemelni az eurózóna működésének központi intézményét az Európai Központi Bankot (EKB). Az EKB feladata:

Emellett felügyeli a bankokat és válsághelyzetekben koordinálja a tagállamok pénzügyi intézkedéseit. Az EKB tehát kulcsszerepet játszik abban, hogy a közös valuta hosszú távon biztonságos és megbízható maradjon.

Az eurózóna jelenleg 20 országot foglal magában, amelyek hivatalos pénzneme az euró. A közös valuta elsőként 1999-ben jelent meg a pénzügyi tranzakciók során, majd 2002-ben készpénzként is bevezették. Azóta folyamatosan bővült az övezet, legutóbb, 2023. január 1-jén Horvátország csatlakozott a tagországok sorába.

Az euró csatlakozás feltételei rendkívül szigorú szabályokhoz kötött, hiszen a közös valuta stabilitását csak úgy lehet megőrizni, ha a tagállamok gazdasági mutatói hasonló szinten mozognak. Ezeket a feltételeket konvergencia-kritériumoknak nevezzük.

Ebben a döntéshozók előírják, hogy:

Emellett fontos követelmény a hosszú távú kamatszint mérsékelt szinten tartása, illetve az, hogy a nemzeti valuta árfolyama legalább két éven keresztül stabil maradjon az Európai Árfolyam-mechanizmus (ERM II) keretében.

A kritériumok célja összességében az, hogy a csatlakozó országok gazdaságai ne csak rövidtávon, hanem tartósan megfeleljenek az eurózóna működési feltételeinek. Ez segít ugyanis megelőzni az olyan problémákat, mint a túlzott államadósság vagy az árfolyam-ingadozások, amelyek veszélyeztethetik a közös pénznem egységét. Az euróövezethez való csatlakozás tehát nem pusztán politikai döntés, hanem komoly gazdasági felkészülést is igényel.

Magyarország az Európai Unióhoz való csatlakozáskor vállalta, hogy hosszútávon bevezeti az eurót. Ugyanakkor országunk jelenleg még nem tagja az eurózónának, miután több feltételnek sem felel meg. Az államháztartási hiány és az államadósság például gyakran meghaladja az előírt szintet, miközben a forint árfolyama erősen ingadozó. Ez utóbbi miatt Magyarország eddig nem lépett be az ERM II mechanizmusba sem, amely a csatlakozás előszobájának tekinthető. S bár bizonyos mutatók időnként közel kerültek a konvergenciakritériumokhoz, a tartós és stabil teljesítés egyelőre még várat magára. Emiatt rövidtávon nem valószínű Magyarország euróövezeti csatlakozása, jóllehet hosszabb távon továbbra is célként szerepel a gazdaságpolitikai tervekben.

Az infláció az eurózónában az utóbbi években jelentős ingadozást mutatott: a pandémia utáni gazdasági élénkülés, majd az energiaválság következtében meredeken emelkedett, meghaladva az EKB által kitűzött, 2 százalék körüli célt. Az EKB legfőbb feladata azonban az árstabilitás megőrzése, ezért a pénzintézet szigorú monetáris politikát folytat. Kamatemelésekkel igyekszik visszaszorítani az árak túl gyors növekedését, és biztosítani a pénz értékének stabilitását a hosszútávon fenntartható gazdasági növekedés érdekében.

Fontos még az euróövezeti infláció kapcsán hangsúlyozni, hogy a magas infláció és az EKB szigorítása közvetlenül hat az eurózóna hitelpiacaira. A kamatemelések következtében a hitelek drágábbá válnak, ami lassítja a fogyasztást és a beruházásokat, mint ahogyan mérsékli az árak növekedését is.

Az euróövezeti kamat szintje jellemzően még mindig jóval alacsonyabb, mint Magyarországon, ahol a forint árfolyamának védelme és a viszonylag magas inflációs szint miatt sokkal szigorúbb monetáris politika vált szükségessé. Így míg az eurózóna tagjai mérsékeltebb hitelköltségekkel szembesülnek, addig Magyarországon a vállalkozások és a lakosság hosszabb ideig kénytelenek voltak magasabb kamatok mellett finanszírozni kiadásaikat.

Az euró bevezetése közvetlenül hat az inflációra és az árstabilitásra. Egyes országokban ugyanis az eurózónához való csatlakozást követően a legtöbb esetben tapasztalható némi áremelkedés, ám hosszútávon az EKB monetáris politikája biztosítja a nemzetek számára a stabilabb, alacsonyabb szintű inflációt. Az állandóság márpedig fontos, hiszen az hozzájárulhat a kiszámítható gazdasági környezethez, egyúttal vonzóbbá teheti a befektetéseket és erősítheti a gazdasági bizalmat is.

Az eurózóna tagjai részesülnek a közös kamatpolitikából, amely egységes kamatkörnyezetet teremt a zónán belül. Ez azt jelenti, hogy a hitelek és euró megtakarítások feltételei kiegyenlítettebbé válnak, megszűnnek a devizakockázatok, és a pénzpiaci tranzakciók költségei is csökkennek. Bár ez a rendszer kevésbé ad lehetőséget az egyes országoknak saját monetáris politikájuk alakítására, cserébe stabilabb pénzügyi környezetet teremthetnek.

Végül az euró bevezetése a kereskedelemre és az idegenforgalomra is jelentős hatással van. A közös valuta megszünteti az árfolyamváltással járó költségeket, ami megkönnyíti a tagállamok közötti áruforgalmat. Az utazás is egyszerűbbé válik a közös valuta révén: az euró használatával a turistáknak nem kell pénzt váltaniuk, ami élénkítő hatással van a turizmusra. Összességében tehát az euró elősegíti a gazdasági integrációt, és szorosabbá teszi a tagállamok közötti gazdasági kapcsolatokat.

Magyarország uniós tagságából fakadóan vállalta az euró bevezetését, de a csatlakozás időpontja bizonytalan. Gazdasági szempontból több konvergencia-kritérium teljesítése is hiányzik: az államadósság és a költségvetési hiány időnként meghaladja az előírt szintet, a forint árfolyama erősen ingadozik, és az ország még nem lépett be az Európai Árfolyam-mechanizmusba (ERM II) sem. A politikai vezetés ráadásul jelenleg inkább a nemzeti valuta megtartását részesíti előnyben, így rövidtávon nem várható érdemi előrelépés e tekintetben.

A társadalom is elég megosztott az euró kérdésében: egyes felmérések szerint sokan támogatják a közös pénz bevezetését az árstabilitás, az egyszerűbb utazás és a gazdasági biztonság miatt, mások viszont tartanak az átállással járó kezdeti árnövekedéstől, illetve a nemzeti szuverenitás csökkenésétől.

Összességében tehát konkrét dátum egyelőre az euró bevezetésére nincsen, a politikai akarat és a gazdasági feltételek teljesülése ugyanis együttesen határozzák meg, hogy mikor kerülhet napirendre az európai közös valuta bevezetése.