Elsődleges és másodlagos értékpapír-kereskedés: hogy zajlanak? Mi a különbség?

Az elsődleges piac az a színtér, ahol a vállalat vagy egy állam először bocsátja ki az értékpapírjait.

Ilyen elsődleges piaci kibocsátás lehet egy állampapír, illetve önkormányzati vagy vállalati kötvényaukció, vagy amikor egy társaság saját részvényeket visz piacra elsődleges nyilvános kibocsátás (IPO) keretében. Ezt azért teszik, hogy tőkéhez, pénzhez jussanak működésük és jövőbeli céljaik finanszírozásához.

Az elsődleges értékpapír-piac fő résztvevői a kibocsátók, akik a tőkebevonás érdekében tulajdonosi (részvény) vagy hitelviszonyt (kötvény) képező eszközöket hoznak létre és értékesítenek, az így bevont pénz pedig közvetlenül az értékpapírt kibocsátó szervezethez kerül. Kibocsátók lehetnek független államok, önkormányzatok és vállalatok is.

A kibocsátásban gyakran pénzügyi közvetítők, jellemzően befektetési bankok is segédkeznek, melyek garanciát vállalnak az értékpapírok jegyzésére. A befektetők tőlük, vagy közvetlenül a kibocsátótól tudnak vásárolni a frissen kibocsátott eszközökből.

Az elsődleges piacon inkább a nagy tőkével rendelkező intézményi befektetők kereskednek, a kisbefektetők részvétele kevésbé jellemző. A lejárat előtt az elsődleges piacon nem lehetséges visszaváltani lejegyzett értékpapírokat.

A másodlagos piac az a kereskedési hely, ahol a befektetők egymás között adják és veszik az értékpapírokat. A korábban kibocsátott eszközök lejárat előtti eladására itt van lehetőség.

Az elsődleges piacon a kibocsátóknak már nincs szerepük a tranzakciókban – kivéve, ha maguk is itt vásárolják vissza saját részvényeiket –, nincs közvetlen hatása a pénzügyi helyzetükre és a pénz sem hozzájuk, hanem az értékpapírt eladó befektetőkhöz kerül.

A másodlagos piac alapvető funkciója nem a tőkebevonás, hanem a spekulatív célú kereskedés, a korábban megvásárolt eszközök magasabb áron történő értékesítése, valamint az értékpapírok likviditásának, szabad mozgásának elősegítése.

A másodlagos piacon azoknak is van lehetőségük kereskedni, akik kimaradtak az elsődleges kibocsátásból, vagy a lejárat előtt szeretnék eladni a korábban megvásárolt részvényeket, kötvényeket.

A másodlagos piacoknak két fő típusa van:

A másodpiac leggyakoribb formája a tőzsdei kereskedés (pl. New York-i Értéktőzsde, Budapesti Értéktőzsde), amely szabályozott, nyilvános és koncentrált piacot biztosít az értékpapírok adásvételére. A befektetők brókereken, pénzügyi közvetítőkön keresztül férnek hozzá ehhez a piachoz és hajthatják végre tranzakcióikat.

A másodpiac másik formája, amikor a kereskedés tőzsdén kívül (OTC) történik. Ilyen típusú ügyleteket tipikusan olyan vállalatok részvényeivel kötnek, melyeket nem vezettek be szabályozott tőzsdére.

Hagyományos tőzsdén jegyzett részvényekkel is kereskednek OTC-ügylettel, például, ha egy vállalat befektetést saját részvényekkel fizet ki, vagy ha nagyobb részvénypakettel jutalmazza a vállalat vezetőit. Ilyen esetekben azért célszerű tőzsdén kívül átruházni a részesedést, mert egyébként szélsőséges árfolyammozgást okozhatna, károkat okozva a befektetőknek.

Az elsődleges és a másodlagos piac működése közötti legfontosabb különbségeket az alábbi táblázatban foglaltuk össze:

Az elsődleges piacon a vállalatok a növekedésükhöz szükséges tőkét tudják bevonni, míg a másodlagos piacokon a befektetők spekulálhatnak ezeknek a vállalatoknak a jövőbeli kilátásaira és eszközeinek felértékelődésére. A két piac logikája tehát alapvetően más, amit a befektetési döntések meghozatala előtt érdemes figyelembe venni.

Az elsődleges piacon befektetni gyakran olcsóbb, hiszen például a kotvények árába még nem épült be a felhalmozott kamat, a tőzsdére pedig eleve olyan vállalatok vezetik be részvényeiket, melyek növekedés előtt állnak.

Az elsődleges piac likviditása ugyanakkor korlátozott, mivel ilyenkor a kibocsátótól lehet megvásárolni az eszközöket, az eladásra, visszaváltásra pedig nincs lehetőség a lejárat előtt.

Az azonnal eladási lehetőséget a másodlagos piac, a tőzsde biztosítja, ahol spekulatív céllal zajló, kereslet-kínálat uralta szabadpiaci kereskedést folytatnak a befektetők. A magasabb likviditás nagyobb árfolyammozgásokat és ebből adódóan magyasabb kockázatokat is jelent.

Ebből adódóan az árfolyammozgások, likviditás és kockázat szempontjából másképp kell kezelni a két típusú piacot, és a befektetési stratégiának is egyik fontos kérdése, hogy mikor és melyik piacon lépj be.

Az elmélet után nézzünk pár gyakorlati példát az elsődleges és a másodlagos piaci értékpapír-kibocsátásra, illetve kereskedésre!

Elsődleges piaci tranzakciónak számít, ha a Magyar Állampapír új sorozataiból a kibocsátáskor vásárol a befektető, közvetlenül az Államkincstártól.

Amikor egy vállalat tőzsdére lép új részvények kibocsátásával, azt elsődleges nyilvános részvénykibocsátásnak (IPO) nevezik. A hazai gyógyszergyártó vállalat, a Richter 1994 novemberében lépett a Budapesti Értéktőzsdére (BÉT). A tőzsdei bevezetéskor 133 forint ért lehetett jegyezni a vállalat részvényeiből. A társaság részvényei az elmúlt bő 30 év alatt 80-szorosára drágultak, a Richter tőzsdei értéke pedig közelít a 2 000 milliárd forinthoz.

Másodlagos piaci kereskedés az,ha például OTP-részvényeket adsz el a tőzsdén, a befektetési szolgáltatón, brókeren keresztül. Az OTP részvényeit jelenleg csak tőzsdei kereskedésben, vagyis másodpiacon lehet vásárolni vagy eladni.

Ha olyan magyar állampapír sorozatból, például a MÁP Pluszból vásárolnál, aminek a jegyzése már lezárult, akkor erre a másodpiacon van lehetőséged. Egyes meglévő állampapír sorozatból eladni a lejárat előtt nemcsak az Államkincstárnál, hanem a BÉT hitelpapír szekciójában is lehetséges.

Vedd figyelembe, hogy a kötvény árába a kibocsátás óta eltelt idő során időarányosan felhalmozott kamatok is beépülnek, változó kamatozású papíroknál pedig a hozamszintek is befolyásolják az árfolyamot.

A kötvényhozamok és a kötvény árfolyama között fordított elmozdulás figyelhető meg. Ha a hozam csökken, az árfolyam emelkedik, és fordítva, ha az árfolyam csökken, a hozam emelkedik.