Mi az a kockázatmentes hozam? Jelentése, számítása és szerepe a befektetésekben

Elmagyarázzuk, hogyan vethető össze a kockázatmentes hozam az egyéb, kockázatosabb eszközök hozamaihoz és gyakorlati példákon keresztül szemléltetjük, hogyan használhatják a befektetők ezt az alapmutatót a portfóliójuk optimalizálásához.

A kockázatmentes hozam egy pénzügyi alapfogalom, amely azt fejezi ki, mekkora elvárt hozam érhető el egy olyan befektetéssel, amelynek nincs kockázata.

Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a befektető biztos lehet abban, hogy a befektetett tőkét és a hozamot is visszakapja. Éppen ezért a kockázatmentes hozam kulcsfontosságú viszonyítási alap minden más befektetés értékelésekor, hiszen segítségével mérhető, hogy egy adott kockázatosabb eszköz hozama mennyivel haladja meg a teljesen biztonságos alternatívát.

Ezt a hozamot leggyakrabban állami, rövid futamidejű értékpapírok – például diszkont kincstárjegyek – képviselik. Az ilyen instrumentumokat a befektetők azért tekintik biztonságosnak, mert az állam fizetőképessége garantálja a visszafizetést. A kockázatmentes kamat tehát nemcsak elméleti kiindulópont, hanem a gyakorlatban is használt referenciaérték, amelyhez a befektetők és elemzők minden más befektetési lehetőséget viszonyítanak.

A kockázatmentes hozam meghatározására minden országban létezik egy elfogadott referenciaérték, amely az adott állam megbízható, biztonságos állampapírjára épül. Magyarországon ez a leggyakrabban használt referenciaérték a 12 hónapos diszkontkincstárjegy hozama. Ez rövid futamideje és állami garanciája miatt tekinthető kockázatmentesnek, így jól tükrözi azt a szintet, amely alatt nem érdemes kockázatosabb befektetést vállalni.

A kockázatmentes hozam számítása az MNB aukciós adatai alapján történik – ezek a jegyzések pontosan mutatják, hogy a befektetők milyen hozam mellett vásárolják az adott papírt.

Más országokban eltérő referenciaértéket alkalmaznak: például az Egyesült Államokban például a 10 éves államkötvény az irányadó, mivel a globális piacok egyik legbiztonságosabb befektetési eszközének számít. Ez jól szemlélteti, hogy bár a kockázatmentes hozam alapelve mindenhol azonos, a gyakorlatban a helyi pénzpiac és gazdasági környezet határozza meg a kiindulópontot.

A kockázatmentes hozam alapvető viszonyítási pont a kockázatos befektetések hozamának értékeléséhez. Segítségével eldönthető, hogy egy befektetés valóban megéri-e a kockázatot, hiszen minden befektető jogosan vár el legalább akkora hozamot, mint amit egy biztonságos, államilag garantált értékpapír biztosítana.

A mutatóról érdemes tudni, hogy nemcsak a gyakorlati döntésekben játszik szerepet, hanem a pénzügyi modellekben is: megjelenik a Sharpe-mutató, a CAPM modell és más elméleti számítások képleteiben, kiindulópontként szolgál a befektetések többlethozamának és kockázatprémiumának meghatározásához.

Emellett segít a portfólió relatív teljesítményének mérésében, hiszen összevethetővé teszi a kockázatvállalásból származó többlethozamot a kockázatmentes alternatívával. Így a befektetők átláthatóbb képet kapnak arról, hogy a választott befektetési stratégia valóban hozzáadott értéket teremt-e.

A kockázatmentes hozamhoz való viszonyítás segít eldönteni, hogy egy befektetés valóban értékes-e. Ha egy befektetés hozama alig haladja meg a kockázatmentes szintet, nem biztos, hogy megéri a plusz kockázat vállalását. A befektetőnek ilyenkor mérlegelnie kell, hogy a magasabb bizonytalanság arányban áll-e a várható többlethozammal.

Ebben segít a relatív hozam fogalma, amely megmutatja, mennyit „nyer” a befektető a plusz kockázat vállalásával a biztos hozamhoz képest.

Ez a megközelítés kulcsszerepet játszik a hatékony portfóliók összeállításában, hiszen lehetővé teszi, hogy a befektetők olyan eszközöket válasszanak, amelyek a kockázathoz képest arányosan a legnagyobb hozamot biztosítják.

A relatív hozam vizsgálata emellett azért is kiemelten fontos, mert a befektető így nemcsak az abszolút hozamot látja, hanem annak értékét is a kockázatmentes alternatívához mérten. Ez különösen hasznos a portfóliókezelés során, amikor többféle eszköz közül kell kiválasztani az optimális kombinációt. A relatív hozam segítségével könnyebben azonosíthatók azok a befektetések, amelyek valódi hozzáadott értéket képviselnek, és hosszú távon hozzájárulnak a vagyon gyarapodásához.

Tegyük fel, hogy egy befektető két lehetőség közül választhat.

Az egyik egy állampapír, például egy 12 hónapos diszkontkincstárjegy, amelynek kamata 7,2 százalék. Ez a befektetés gyakorlatilag kockázatmentesnek számít, hiszen az állam garantálja a visszafizetést.

A másik lehetőség egy vállalati kötvény, amelynek várható hozama 9,5%, vagyis látszólag vonzóbb, mert magasabb nyereséget ígér.

A kettő közötti különbség, 2,3 százalék, ami megmutatja a vállalt többletkockázatért járó díjat. Ez a felár azonban nem automatikusan jelent előnyt. A vállalati kötvény mögött álló cég fizetőképessége, gazdasági helyzete és piaci kilátásai mind olyan tényezők, amelyek befolyásolják, hogy a befektető valóban megkapja-e a magasabb hozamot. Így a relatív hozam valójában annak mérőszáma, hogy a kockázatért cserébe milyen plusz nyereség realizálható.

A befektetőnek tehát mérlegelnie kell, megéri-e a kockázatot a 2,3 százalékos többlethozam. Ha stabilitást és biztos megtérülést keres, az állampapír a célszerű választás. Ha viszont hajlandó vállalni a magasabb kockázatot és a biztos állampapír hozamot sutba dobni a potenciálisan nagyobb nyereség érdekében, a vállalati kötvény lehet az érdekesebb opció.

Ez a döntési folyamat jól szemlélteti, hogyan használható a kockázatmentes hozam a mindennapi befektetési döntések megalapozásához.