A származtatott ügylet: így működnek a pénzügyi derivatívák
A származtatott ügylet egy sokoldalúan felhasználható eszköz a pénzügyi piacon. Egyaránt szolgálhat biztonsági eszközként a vállalatok számára, illetve lehetőséget kínál a befektetőknek arra, hogy kihasználják a piaci mozgásokat. Cikkünkben a derivatívák típusairól, működéséről és felhasználási lehetőségeiről lesz szó.
A származtatott ügylet fogalma
A származtatott ügylet egy olyan pénzügyi konstrukciót jelent, amely értékét egy másik eszköz árfolyamától nyeri, például részvénytől, részvényindexektől, devizától vagy árupiaci termékektől.
A származtatott ügylet nem önálló termék, hanem egy másik instrumentum értékére épül. Például egy olajhatáridős szerződés a jövőbeni olajár alakulását tükrözi, és ebből származik a szerződés értéke. S hogy mi lehet a mögöttes eszköz (underlying asset), ami a származtatott ügylethez köthető? Bármely pénzügyi vagy árupiaci termék, amelynek árfolyamváltozásaira a derivatíva reagál.
A leggyakoribb származtatott ügyletek típusai
Határidős ügyletek
A határidős ügyletek olyan derivatívák, amelyekben a felek előre rögzített áron vásárolnak vagy adnak el egy eszközt egy meghatározott jövőbeni időpontban. Két fő típusa létezik: a forwards és a futures.
A forwards ügyletek jellemzően két fél közötti, testreszabott, tőzsdén kívüli szerződések, míg a futures-ek tőzsdén jegyzett, standardizált szerződések, meghatározott mennyiségre és lejáratra.
A futures ügyletek előnye, hogy likvid és átlátható piacot biztosítanak, így egyszerűbb velük a kockázat fedezése vagy a spekuláció a jövőbeni ármozgásokra. Tipikus példák az árupiaci határidős szerződések, mint az olaj, búza vagy más nyersanyagok, amelyek lehetővé teszik a piaci szereplők számára az ár rögzítését vagy a volatilitásból adódó kockázatok kezelését.
Opciós ügylet
Az opciós ügylet egy olyan derivatíva, amely jogot biztosít egy eszköz megvásárlására vagy eladására egy előre meghatározott áron és időpontban, de nem kötelez a tranzakcióra. Két fő típusa a call (vételi) és a put (eladási) opció.
Az opciók rugalmas eszközök, mert egyszerre szolgálhatnak fedezésre, például árfolyam- vagy árupiaci kockázatok csökkentésére, és spekulációra, amikor a befektetők a piaci mozgásokból próbálnak profitálni anélkül, hogy ténylegesen birtokolnák az alapul szolgáló eszközt.
Swap
A swap egy derivatív piaci ügylet, amelyben a felek megállapodnak, hogy jövőbeli pénzáramokat cserélnek egymással. A leggyakoribb forma a kamatláb-swap, ahol az egyik fél fix kamatot, a másik változó kamatot fizet. Ez lehetővé teszi mindkét fél számára, hogy pénzügyi kockázataikat a saját igényeik szerint kezeljék.
A swapokat leginkább kockázatkezelésre használják, például hitelkamatok, devizaárfolyamok vagy más pénzügyi kitettségek fedezésére. Ugyanakkor a felek reagálhatnak a piac változásaira anélkül, hogy az alapul szolgáló eszközt birtokolnák, így a swap rugalmas eszköz a pénzügyi stratégiák kialakításában.
CFD
A CFD (Contract for Difference) egy derivatív ügylet, amely lehetővé teszi a befektetők számára, hogy az eszköz árfolyamváltozására spekuláljanak anélkül, hogy ténylegesen birtokolnák azt.
A nyereség vagy veszteség a szerződés nyitása és zárása közötti árkülönbözetből adódik, így a befektető profitálhat az árfolyam emelkedéséből vagy csökkenéséből.
A CFD-k különösen népszerűek részvények, indexek, devizák és árupiaci termékek kereskedésében, mivel tőkeáttétellel is lehet velük pozíciót nyitni. Ez azt jelenti, hogy kisebb tőkével is nagyobb kitettséget érhet el a befektető, ugyanakkor a kockázat is magasabb, ezért a megfelelő kockázatkezelés kiemelten fontos a CFD-kereskedés során.
Mire használják a származtatott ügyleteket?
Fedezeti célra (hedging)
A hedging célja, hogy védelmet nyújtson a piaci árfolyam-ingadozások ellen. A vállalatok és befektetők a különböző eszközök – például devizaárfolyamok, kamatlábak vagy nyersanyagárak – ingadozásait a segítségével képesek minimalizálni, így a váratlan piaci mozgások nem okoznak számukra jelentős veszteséget, és a pénzügyi tervezés is kiszámíthatóbbá válik.
Egy gyakorlati példával élve: egy exportra fókuszáló cég forward vagy futures ügyletekkel fedezheti devizakitettségét, míg egy légitársaság olajhatáridős szerződésekkel biztosítja a jövőbeni üzemanyag-költségeket. A derivatívák lehetővé teszik számukra, hogy előre láthatóan kezeljék költségeiket és bevételeiket, még a piaci árak ingadozása esetén is. A hedging alapvetően tehát a kockázatkezelést szolgálja, stabilizálva a vállalat működését.
Spekulációra
A spekuláció során a befektetők nem kockázatcsökkentés céljából, hanem profit reményében alkalmazzák a derivatívákat. Ilyenkor arra számítanak, hogy egy részvény, deviza, nyersanyag vagy más eszköz ára a jövőben egy bizonyos irányba mozdul, és ebből próbálnak nyereséget elérni.
Ez a stratégia magas hozamlehetőséget kínál, de jelentős kockázattal is jár, hiszen az árfolyamok alakulása kiszámíthatatlan. Ha a piac nem a befektető várakozásai szerint mozog, könnyen komoly veszteségek keletkezhetnek, ezért a spekulációt elsősorban tapasztalt, nagyobb kockázattűréssel rendelkező befektetők alkalmazzák.
A származtatott ügyletek piaca
Tőzsdei derivatívák
A derivatív ügyletek jelentős része szervezett tőzsdéken zajlik, ahol a kereskedés szabványosított feltételek mellett történik. Ilyen piac például az amerikai Chicago Mercantile Exchange (CME) vagy az európai EUREX, ahol a befektetők számos határidős és opciós szerződés közül választhatnak.
A tőzsdei kereskedés nagy előnye az átláthatóság és a szabályozottság, hiszen a tranzakciókat központi elszámolóházak biztosítják, így a teljesítés garantált. Ez a rendszer érezhetően csökkenti a partnerkockázatot, és biztonságos környezetet teremt, amelyben az intézményi befektetők és a kisebb piaci szereplők egyaránt hatékonyan működhetnek.
Tőzsdén kívüli (OTC) ügyletek
A derivatívákkal nemcsak szervezett tőzsdéken, hanem tőzsdén kívüli piacokon (OTC – over-the-counter) is lehet kereskedni. Itt az ügyletek közvetlen, egyedi megállapodás alapján jönnek létre, leggyakrabban bankok, pénzintézetek és nagyvállalatok között.
Az OTC-piac legnagyobb előnye a rugalmasság, hiszen a szerződések feltételei – például a futamidő, a kötési árfolyam vagy a mennyiség – teljes mértékben a felek igényeihez igazíthatók. Ugyanakkor a központi elszámolóház hiánya miatt nagyobb a partnerkockázat, ezért minden ügyletnél mérlegelni kell a biztonságot és a megbízhatóságot.
Előnyök és kockázatok
Előnyök:
- Árfolyamkockázat csökkentése: A derivatívák lehetőséget adnak a vállalatoknak és befektetőknek, hogy fedezzék magukat a deviza-, kamat- vagy nyersanyagár-ingadozások ellen.
- Kis tőkével nagy pozíció: A tőkeáttétel révén a befektetők viszonylag alacsony kezdőtőkével is jelentős piaci kitettséget érhetnek el.
- Rugalmas konstrukciók: A derivatív ügyletek sokféle formában elérhetők, így könnyen a befektetők vagy vállalatok egyedi igényeihez igazíthatók.
Kockázatok:
- Komplexitás: A derivatív ügyletek bonyolult működésűek, ezért alapos piaci és pénzügyi ismeretet igényelnek.
- Nagy veszteséglehetőség tőkeáttét miatt: A tőkeáttételes kereskedés ugyan növelheti a nyereséget, de ugyanilyen gyorsan jelentős veszteséget is okozhat.
- Likviditási és partnerkockázat OTC piacon: A tőzsdén kívüli ügyleteknél előfordulhat, hogy nehéz azonnal lezárni a pozíciót, és a teljesítés a másik fél megbízhatóságától függ.
Gyakran ismételt kérdések
-
Mi a különbség a származtatott ügylet és a részvény között?
A részvény egy vállalat tulajdonrészét képviseli, így a befektető közvetlenül részesedik a cég nyereségéből és szavazati jogot is kaphat a közgyűlésen. Ezzel szemben a származtatott termék önmagában nem jelent tulajdonjogot, hanem értékét egy másik eszköz – például részvény, deviza vagy árupiaci termék – árfolyamának alakulásából nyeri. A derivatívák elsősorban kockázatkezelésre vagy spekulációra szolgálnak, míg a részvénybefektetés inkább hosszabb távú tulajdonosi szemléletet tükröz.
-
Hogyan lehet kereskedni derivatívákkal?
Derivatívákkal kereskedni lehet szabályozott tőzsdéken, ahol standardizált szerződések – például határidős ügyletek és opciók – érhetők el, vagy tőzsdén kívüli (OTC) piacokon, ahol a feltételeket a felek egyedileg határozzák meg. A kereskedéshez jellemzően brókercégen keresztül szükséges számlát nyitni, letétet elhelyezni, majd kiválasztani a megfelelő instrumentumot. A befektető így dönthet, hogy fedezeti céllal vagy spekulációs szándékkal köt ügyleteket. -
Mekkora tőkeáttételt lehet használni?
A derivatív ügyleteknél alkalmazható tőkeáttétel mértéke függ az adott terméktől, a kereskedési helyszíntől és a szabályozástól. Tőzsdén forgalmazott kontraktusoknál jellemzően alacsonyabb, szabályozott mértékű tőkeáttétel engedélyezett, míg az OTC piacokon ennél jóval magasabb is lehet. A gyakorlatban ez akár 1:5-től 1:30-ig terjedhet a kisbefektetők számára, míg profi kereskedők ennél nagyobb arányt is igénybe vehetnek.
-
Fedezésre vagy spekulációra jobb?
A derivatívák alapvetően mind fedezésre, mind spekulációra alkalmasak, de hogy melyikre „jobb”, az a befektető céljától függ. A vállalatok jellemzően fedezeti ügyleteket alkalmaznak, hogy mérsékeljék az árfolyam-, kamat- vagy nyersanyagkockázatot, és így kiszámíthatóbbá tegyék pénzügyeiket. A spekulánsok viszont az árfolyammozgásokból próbálnak profitálni, gyakran tőkeáttétellel, ami magasabb hozamlehetőséget, de sokkal nagyobb kockázatot is jelent.
A fenti cikkben szereplő megállapításokat a Biztos Döntés Kft. a releváns tények és körülmények lehető leggondosabb szakmai értékelése alapján igyekezett megfogalmazni. Ebből adódóan a fenti írás nem tényközlés, hanem a Biztos Döntés Kft. – megfontolt és felvállalt – szakmai véleményét jeleníti meg.
