Értékalapú részvény: mit jelent és megéri-e befektetni?

A befektetési univerzum kedvelt eszközei az értékalapú (value) részvények, melyek olyan vállalatok papírjai, melyek pénzügyileg stabilak, kiszámítható profit- és készpénztermelő képességgel rendelkeznek, jellemzően osztalékot is fizetnek, de az aktuális piaci árfolyamuk alacsony. Vagyis a piac nem árazta még be a bennük rejlő hozamlehetőségeket.

Az ilyen értékpapírok tehát alulértékeltek a nyereségükhöz vagy a könyv szerinti értékükhöz viszonyítva. Az ilyen részvényeket gyakran alacsony árfolyam-nyereség ráta (P/E), magas osztalékhozam, viszont lassabb eredménynövekedés jellemzi.

A value részvényekre épülő piaci stratégia az értékalapú befektetés, ami a hosszú távon magas hozamlehetőségeket kínáló, alulárazott részvények kiválasztására épül.

Az értékalapú részvények azonosításához leginkább a vállalat pénzügyi mutatóinak vizsgálata, valamint az erre épülő fundamentális elemzés nyújtanak segítséget.

A value részvények legfontosabb jellemzői, hogy a cég stabil árbevétellel és nyereséggel rendelkezik, és az eredménytermelése kiszámítható növekedési pályán mozog. Az ilyen vállalatok meghatározó piaci pozícióval bírnak a saját iparágukban, és valamilyen hosszú távú versenyelőnnyel (moat) is rendelkeznek, melyek ütésállóvá teszik őket versenytársaikkal szemben.

Stabil pénzügyi és piaci hátterük miatt általában kedvező osztalék politikával rendelkeznek, profitjuk egy részét közvetlenül visszaosztják befektetőknek. A value részvények árfolyammozgása hagyományosan kevésbé volatilis, kisebb kilengések jellemzik egy nagyobb piaci zuhanás esetén is.

Kiválasztásuk az értékeltségi mutatók nagyban megkönnyítik.

A P/E azt mutatja meg, hogy a befektetők hány évnyi nyereséget hajlandóak kifizetni a részvényért. Az alacsony érték alulárazottságra, a magas érték pedig túlárazottságra utalhat. A P/B megmutatja, hogy a piac a vállalat saját tőkéjének hányszorosára értékeli a vállalatot. Az 1 alatti P/E mutató kirívó alulárazottságot jelent.

Az egy részvényre jutó eredmény (EPS) szintén jó indikátora a vállalat eredménytermelő képességének, stabilitásának, különösen, ha ezt hosszabb időtávon vizsgáljuk.

Az értékalapú részvények alulértékeltsége gyakabban az alacsony részvényárfolyamból ered. Az árfolyam csökkenése mögött számos tényező állhat, azonban fontos tisztában lenned vele, hogy miért értékeli alacsonyan a piac az adott részvényt.

Gazdasági ciklusok: számos iparág jelentősen függ a makrogazdasági környezet változásától, melyekben a gazdasági csökkenés és a növekedés ciklikusan követi egymást. Az ilyen, hagyományos szektorok részvényei gyakran lekövetik ezeket az üzleti környezetben bekövetkező változásokat.

Recesszió: A GDP zsugorodása, a gazdaság visszaesése a vállalatok számára is kedvezőtlen működési körülményeket teremt, amit a fogyasztás és a piaci kereslet szűkülésén keresztül a tőzsdei cégek eredményét is erodálja, ami a részvényárfolyamba is beépül. A pénzügy tipikusan ilyen, recesszióra érzékeny szektor, mivel a hitelezésen keresztül az összes gazdasági ágazathoz kapcsolódik.

Negatív hír: A gazdaság állapotáról érkező kedvezőtlen makroadat, egy adott iparágról vagy konkrét céget érintő rossz hír gyakran vált ki eladási hullámot a tőzsdén, mivel az ilyen kedvezőtlen információk rontják az érintett vállalat jövőbeli kilátásait. A piac azonban hajlamos túlreagálni a negatív híreket, egy ilyen esemény így akár kedvező beszállási lehetőséget teremthet az értékalapú részvényekbe.

Piaci vakfolt: Előfordul, hogy egy kisebb méretű, ritkábban kereskedett tőzsdei cégről nem rendelkeznek a befektetők elegendő információval, ahhoz, hogy reálisan árazhassák. Az információhiány ezáltal akár indokolatlan alulárazottsághoz is vezethet.

Mivel a value részvényeket az értékeltségük teszi értékalapúvá, ezért elvileg bármilyen szektorban tevékenykedő vállalat papírjai beletartozhatnak ebbe a körbe. A gyakorlatban azonban a hosszú múltra visszatekintő, stabil eredménytermelő képességgel rendelkező, osztalékot fizető és viszonylag lassabb, kiegyensúlyozott növekedést felmutató cégek legtöbbször a hagyományos iparágak képviselői közül kerülnek ki.

Tipikusan ilyen területnek számít:

Az amerikai tőzsdén jegyzett vállalatok közül például a legnagyobb amerikai olajtermelők közé tartozó ExxonMobil és Chevron, a mobilhálózat-üzemeltető AT&T vagy az egészségipar mellett a fogyasztói szegmensben is érdekelt Johnson & Johnson is ebbe a kategóriába tartozik. Az említett cégek a veterán értékalapú befektető, Warren Buffett kedvenc részvényei közé tartoznak, a Coca-Colával együtt.

A régiós tőzsdéken is jelemzően a hagyományos iparágakat képviselő részvények vannak túlsúlyban, az értékalapú befektetési kategóriának megfelelő vállalatokat a magyar börzén is szép számmal találni. A Mol és a Richter mellett a Magyar Telekom is ide sorolható.

Az értékalapú (value) és a növekedési (growth) részvényeket, illetve befektetési stípust gyakran állítják szembe egymással, mint két népszerű, ám egymástól gyökeresen eltérő befektetési filozófiát.

A value részvények erős fundamentumaikhoz képest alacsony árazásúak, olcsóak, a felértékelődési lehetőséget alapvetően a piaci félreárazás adja. A növekedési részvényeket ezzel szemben a gyors, piaci átlag felett növekedés teszi vonzóvá.

Az értékapalú részvények jól beágyazott piaci pozícióval, stabil árbevétellel és nyereségtermeléssel rendelkező vállalatok papírjai, amiket lassabb, de kiszámíthatóbb növekedés jellemez.

Az ilyen befektetés – az erős fundamentumok miatt – alacsonyabb kockázatú, és a részvények árfolyama is kevésbé ingadozó. Gyakran a hagyományos iparágak képviselői közül kerülnek ki, és osztalékot is fizetnek. Hosszú távú, stabil hozamokat szállító befektetésre alkalmasak.

A növekedési sztorikra ezzel szemben gyors profitnövekedés jellemző, megtermelt eredményüket is a további növekedéshez használják fel, osztalékot ezért nem fizetnek. Az ilyen cégek erős innovációs háttérrel rendelkeznek, részvényárfolyamuk magas volatilitást mutathat, ezért kockázatosabb befektetésnek számítanak. A nagy árfolyamingadozás miatt akár rövid távú kereskedésre is alkalmasak.

A hosszú távon magas megtérüléssel kecsegtető, alulértékelt értékalapú részvényeknek mindig van helye egy hosszú időtávval rendelkező befektető diverzifikált portfóliójában. Vannak azonban olyan időszakok, amikor különösen indokolt lehet ilyen típusú eszközökbe fektetni.

A magas inflációval jellemezhető gazdasági periódusok kedveznek a value részvényeknek. Egyfelől, mert az ide sorolható vállalatok jellemzően át tudják hárítani az áremelkedést a fogyasztókra, vagyis védelmet nyújthatnak az infláció ellen, amit stabil pénzügyi hátterük is erősít. Az inflációs időszakokban pedig másfelől a tőzsdén is háttérbe szorulnak a növekedési (growth) sztorik, a befektetők ilyenkor a volatilisebb és kevésbé erős pénzügyi mutatókkal rendelkező cégek helyett a kiszámíthatóbb működést részesítik előnyben.

Általában jó beszállási lehetőséget kínálnak a gazdasági visszaesést követő időszakok is, mivel egy méretes piaci zuhanást vagy medvepiacot követően jellemzően a defenzív szektorok részvényei értékelődnek újra elsőként.